PatkányBlog

Szanaszét baszik az ideg. Ezer dolgom lenne, de nem tudok nekilátni, ugyanis nincs víz. Csőtörés van, az egész utca száraz. Ez a baj a régi építésű részekkel. Kávét még tudtam csinálni, de hogy zuhanyozzak, hajat mossak, elmosogassak, kitakarítsak... hát no way. Na gondoltam bassza nyuszi, addig kockulok kicsit. Mobilnetet kicsaptam a laposra, mivel a kurva júpíszí is már napok óta szemétkedik, bár ha jobban belegondolok, hetek óta. Hol van internet, hol nincs. Ugyanez a kábeltévére is igaz. Mivel az előfizetés Tábornokék nevén van, ők cseszegetik helyettem is a céget, így tévé már néha van. Ami jó, mert háttérzajnak a VH1 nem jön be anélkül. :p Diákszövit kéne váltanom, ahhoz bemenni suliba hallgató jogviszony igazolásért, de az csak délután van, amikor pont itthon kéne dekkolnom egy kicsit, aztán óra, aztán hattól tízig meló. Laborba is be kell mennem, de nem fogok mosdatlanul kilépni a lakásból. Holnap meg korán kelés. Jeee. De legalább a hétvégét megint D-vel töltöm, ami azért is jó, mert a múlt hétvége egy rohanás volt, szinte semmi lehetőségünk nem volt kettesben lenni, ami alaposan rányomta a bélyegét a hangulatomra. A rosszkedvem kezd elmúlni, valamelyik este Évivel is lementem piálni, asszem hiányzott már egy jó beszélgetés. Miért nem tudok megnyílni? Valahányszor elhatározom magam, rájövök, hogy igazából nincs hozzá bátorságom. Vagy egyszerűen már késő, és mikor újra alkalmam lenne rá, már nem akarok beszélni ilyesmiről. Egyáltalán... minek? Erősfüggetlennő soha nem fél, soha nem esik kétségbe, minden helyzetből kivágja magát. Nincs más választásom. Bármikor elveszíthetek mindent, ezt pontosan tudom, Istenem, bár ne tudnám.