PatkányBlog

Felteszem másnak is szúrja már a szemét a sok "elgondolkodtató képsorozat". Én a napokban botlottam bele egy ilyenbe, ahol a grafikus 20-25 képen mutatja be, hogy milyen hatással van az okostelefon, a közösségi média, és a könnyen elérhető információ a társadalomra. A sorozatot a fészbukon láttam, amit az okostelefonomon böngésztem, mobilnettel, lévén otthon nincs internetkapcsolatunk előfizetve, a laposom meg Pesten hagytam. Utána ugyanezen a telefonon megnéztem néhány hírt, röhögtem egy macskás videón, váltottam néhány szót néhány emberrel, aztán franc tudja, gondolom fölkeltem és ittam egy kávét. Azon tűnődöm, vajon tényleg ennyire ördögtől való lenne a technológia térhódítása? Mert szerintem kurvára nem. Meg az eggyel fiatalabbak ekézése. Amióta a barlang mélyén az ősemberben kialakulhatott egyfajta generációtudat, és látta hogy a kölykei krikszkrakszokat firkálnak a barlang falára, már megfogalmazódhatott benne, hogy ezek a mai fiatalok milyen szeleburdiak és felelőtlenek, nem tisztelik az öregeket (ezen a ponton jegyezném meg, hogy az öregkor nem érdem, hanem állapot, ergo önmagában nem érdemel semmiféle külön tiszteletet, ugyanúgy viselkedem velük, mint a korombeliekkel, max átadom a helyem a buszon, meg ilyenek, de azért hadd ne csapjam már hídba magam, mert a mammer már elmúlt hetven, én meg még nem). No de eltértem a tárgytól. Szóval gondolom amióta világ a világ, minden korosztály pikkel valamiért az utána következőkre. Megkockáztatom, hogy azért, mert irigyek. Irigylik a lehetőségeiket, mivel ők már egy minden szempontból fejlettebb érában élnek. Nem két hétig várnak egy levélre, hanem harminc másodpercig egy messenger-válaszra. Számtalan lehetőségük van az önképzésre pld. youtube-videókkal, nem csak egy múlt század elején kiadott könyv kikölcsönzése a közkönyvtárból. Igen bazmeg, ott van az internet, és ez az egyik legzseniálisabb találmány, amit ember alkotott, meg a mikrohullámú sütő, a kerék, és az ischler. Imádom az ischlert. Szóval szerintem az közönséges ferdítés, hogy már nincsenek meghitt családi vagy baráti beszélgetések, mert mindenki a telefonját pötyögi. Egyszerűen baromság. Az emberi faj ennél egészen egyszerűen több, civilizáltabb. Nem mondom, hogy sokkal, de valamivel. Ha valami érdekeset vagy szépet látok, én is lefotózom, ráteszek néhány szűrőt, aztán úgy baszom ki Instára, hogy csak úgy rottyan. Kb. naponta posztolok az arckönyvön, ezt a szart már majdnem tíz éve írom. Nem gondolom, hogy közlési kényszerem lenne, egyszerűen csak ha valami kivált belőlem egy lehetőleg pozitív érzést, akkor tök jó lenne, ha másokkal is ugyanezt tenné, hát miért vonnám meg tőlük a lehetőséget? Hogy visszatérjek az elejéhez: akik az ilyen bazira demagóg fos szar unalmas semmitmondó elcsépelt feltűnési viszketegségről árulkodó figyelemfelkeltő képsorozatokat csinálják, ugyanúgy felteszik a netre, lehetőleg valami közösségi térbe, és ugyanúgy okostelefonról követik nyomon az internet segítségével, hogy hol tart épp a dolog, hányan kedvelték, kommentelték, stb. Mégis mivel lennének jobbak, mint azok, akiket végtelen sznobizmusukban lebiggyesztett szájjal virtuálisan köpködnek? Semmivel. A technológiai fejlettség szempontjából nagyon örülök, hogy ebbe a korba születtem, ahol minden egy karnyújtásnyira van, és milliónyi eszköz áll rendelkezésemre bármihez, amit meg akarok tudni vagy mutatni. Ez valami csodálatos. Eleink a nyomtatott könyveket ekézték, aztán az újságokat, aztán a rádiót, aztán a tévét, most meg itt az internet. Évszázadok teltek el, és a sok paraszt felfogása ugyanaz maradt. A média csupán egy csatorna (általános iskola hatodik osztályos tananyag), hogy ki mire használja, az meg csak a plebs-től függ. Bárhol lehet olvasni, látni, hallani baromságot is és hasznos dolgokat is. Ha valaki gyökér, az nem a többi ember hibája. Ha az emberek nem figyelnek egymásra (mint ahogy nem is figyeltek a történelem során igazából soha), az nem a 2002. óta piacon lévő okostelefonok miatt van. Nekem az életemet nagyban megkönnyíti a létezésük, és hoppá, mégse csak róla szól. Talán a következetesség és a mértékletesség a kulcs, de ez utóbbiról nem ejtenék több szót, mert egy hedonista állat vagyok.
Egyébként minden rendben. Az utóbbi napokban kissé magam alatt voltam, de aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Ahogy mindig. Azért jó lenne, ha egyszer örökre elmúlna. Ha holnap reggel nem kéne dolgozni mennem, elhívnék valakit estére piálni. Évit vagy Denit maybe. Kiborulásra megnyugvás, megnyugvásra ráivás. Meg kiborulásra is ráivás. Imádok piálni.