Hiába tud minden szép meg jó lenni X ideig, ha történik valami, ami X/1000 idő alatt elcseszi. Túl vagyok egy különös éjszakán, amikor elég rosszkor jött rám a bőghetnék, de legalább kiadtam magamból a hetek óta elfojtott mérget. Reggel megnyugodva és vidáman keltem föl. Most pedig eljutottam arra a pontra, amire azt mondom, hogy az utolsó késdöfés volt. Vannak itt alja húzások. Ja, húzás: húzok vissza Téténybe, végre fölvettek. :) Végre. Végre-valahára. Komolyan nagyon örülök neki. Azt hiszem, sokmindent magam mögött akarok hagyni, vagy lezárni, és talán soha de soha vissza nem nézni, ki nem nyitni. Miért küzdjek, ha pontosan tudom, hogy soha nem leszek elég jó? Nem akarom ezt, így nem.