PatkányBlog

Nem jön Szekszárdra. Úgy látszik, ennyit ér a fenenagy barátságunk, hogy egész nyáron egy hetet nem tudott volna itt tölteni unokatesójáéknál. Persze ezt is az utolsó pillanatban közli. Mikor földobtam, hogy nálunk is ellehetne pár napot, jött a szájhúzás, hogy most azért a két-három napért négy órát utazni... na itt kaptam föl végleg a vizet. Elegem van belőle, kész, befejeztem, ha ennyire nem képes, akkor... akkor ez maximum haveri viszony.
Három nap Siófokon kevés. Persze jó volt, meg minden, de tudtam volna még maradni egy darabig. :D Voltak nagy aranyköpések... például ha egy pasi meglát egy nőt, az első gondolata: csöööcs! Ha egy értelmes pasi lát meg egy nőt, neki ez jut eszébe: csöcsööök! Vagy amikor kitaláltam, hogy én nem vagyok agresszív, csak nehezen tudom kezelni az indulataimat. Meg voltak még ilyenek. :) Tegnap istenesen (istentelenül?) berúgtunk. Kezdtünk ugye csikidámmal, kiültünk egy mólóra csillaghullást nézni. Hát a felhők meg a fényszennyezés miatt csillagot is csak elvétve láttunk, nemhogy olyat, ami még hullik is. Oda se neki. Visszamentünk a partra egy szabadtéri koncertre, ott sör, jéger, onnan tovább, Petőfi sétány, kaptunk pálinkát, hát csúsztunk, mint a csigák. Jó volt ma délután a másnapot egy kis strandolással gyógyítani... :D
Közben meg vészesen közeleg a szeptember. Kéne beszélnem majd haver csajjal is, hogy tudna-e munkát szerezni. Közben derültek ki dolgok Peti barátom jóvoltából egy-két emberkéről, ami úgy tűnik, megváltoztatja a jövőről alkotott elképzeléseimet, de remélem meg tudom majd oldani ezt is. Csak vissza, vissza, vissza Budára.