Rájöttem valamire. Tábornok csak akkor keres, ha kell neki valami. Segítség, cigi, lelki támasz, vagy akármi. Összehasonlítottam a többiekkel, akik "csak" azért is rámírnak msn-en, hogy hogy vagyok, nem futunk-e össze valamikor, vagy ilyesmi... szóval akikkel nem egyoldalú a barátság. Osztottam-szoroztam, Folyosótárssal beszéltem, és arra jutottam, hogy ki lettem használva Tábornok által. Ma is úgy volt hogy találkozunk délben a suliban, hogy segítsek neki órákat fölvenni, mert biofizikus akar lenni. Körbekajtattam a fél sulit biológus vagy biofizikus után, de nem találtam egyet se... rá pedig mindössze háromnegyed órát vártam, aztán szépen elindultam vissza a koliba. Ezalatt az idő alatt négyszer próbáltam elérni telefonon mindhiába. Visszahívott, hogy hát valami baja volt, kidőlt, de egyébként se beszéltük meg hogy találkozunk. Hát mondom de igen, megbeszéltük. Jaaaajj bocsiii, kiment a fejembőőől, majd kiengesztellek. Mondtam neki valamit, és lecsaptam a telefont. Igazából majdnem egész délután ezen agyaltam, meg hogy mekkora kretén vagyok. Tesómat is bejelölte facebook-on, de Cintiának olyan beszólása volt erre, hogy másfél óráig a könnyem folyt a röhögéstől, szó szerint. :D És most, hogy végleg megvilágosodtam, szépen letöröltem msn-ről, telefonszámát is kinyírtam a készülékből. Szégyellem magam miatta, hogy bedőltem, mint a rohadt kerítés. Ráadásul egy olyasvalakinek, aki így túllépett mindenen. Mikor este megint jöttem vissza koliba (volt egy órám még késő délután), láttam hogy azzal a csajjal megy be egy kínai étterembe, akit a múltkor előttem tutujgatott. Legalábbis gondolom, hogy az a lány volt... nem azért, de erre van ereje, órát fölvenni meg nincs? Legalább találtam valakit, aki még nálam is lustább. Megfogadom Folyosótárs tanácsát, és nem szólok hozzá, ha kérdez akkor válaszolok, ennyi és nem több. Kicsit azért akkor is szar, mert róla pont nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Hát, megint pofára estem, de annyira igazából nem vészes a dolog. :)