Második Carlosmatek. De kezdem inkább az elején. Reggel szokásos kóma, suli, beérkezés, kávé. Az első órám fizika volt, amit a pár négyzetméteres szertárban tartottunk, ami tényleg elég kicsi, de legalább jó büdös. Mindegy. Srác dolgozott, én néztem, elvégre ő jobban ért hozzá. A többi óra a szokásos mederben folyt, nyelvtanra már kellőképpen elfáradtam, szóval süketkéztem meg unóztam (mondtam, hogy függő lettem! :D). Kikaptuk a tollbamondást is, négy hibám lett, amiből szerintem három marhaság (stb-t kiírtam satöbbinek, és egy közbevetés helyére vesszők helyett két gondolatjelet raktam, a negyedik az volt, hogy vesszőt raktam egy felsorolásba... mintha oda nem kéne, na mindegy). Kicsit kimentem Poliphoz, aztán negyed háromra vissza, kezdődött a különmatek. Exponenciális és logaritmikus (ritmusos?) egyenleteket és egyenlőtlenségeket vettünk, ami azért volt jó, mert ezekkel legalább picit már foglalkoztunk sima órán is, bár rájöttem, mi a különbség. Matekon ránézek, és látom a megoldást, mert olyan egyszerű, Carlosmatekon is, csak itt rájövök, hogy a kikötés miatt mégse az a megoldás, vagy már az elején azon kapom magam, hogy bassza meg, ezt lehetetlenség megoldani (kettőnél ki is jött, hogy nincs megoldása). Ilyenkor bevágtam a "dejóhogyelmagyaraázzaatanárúr"-nézést, és bámultam ki a fejemből ahogy mosolyog a bajsza alatt. Tündéri. A poén a végén volt, mint mindig, amikor fölírt egy olyan egyenletet, hogy meg is mondtam neki, hogy ha ezt meglátom az érettségin, sírva fogok fakadni. Persze megnyugtatott, hogy nem, én pedig őt, hogy de igen. Oké, elmagyarázta azt is, és hogy az egyenlet két oldala vagy mi a faszom egymást kielégítik. Több se kellett, fülig pirultam, éreztem. Kielégítik... jó is lenne! De aztán folytatta, hogy ebben az esetben nem, és mélyen a szemembe nézett. Hoppácska. Ez tud valamit. Vagy túlreagálom. Azért kiejtettem a tollat a kezemből, és meredten bambultam a táblát, valami értelmes arckifejezést akartam magamra erőltetni, de nem igazán ment. Nem elégíti ki. Mit nem mondasz! Kielégíti... ha te azt tudnád! De legalább a hatvan perc leteltével összeszedtem a bátorságomat, és nagy naivan megkérdeztem tőle, hogy péntekenként miért nincs soha suliban, na nem mintha nem tudtam volna... még nem végzett a tanárképzővel. "Csak" matematikus a lelkem. Hm. Gyönyörű egy tantárgy ez a matek. Tényleg. Talán ebbe meg a fizikába nem szólhat bele a politika, nem rombolhatja le senki saját akaratából az egészet, valahogy ellehetetleníthetetlen (ez de szép szó). Most valahogy rájöttem, hogy szeretek iskolába járni, csak az osztályomat rühellem mocskosul. Ezt tükrözi a tollbamondás témája is: volt, akinek szerintem több hibája lett, mint ahány szó volt az egészben. És nem egy ilyen volt. Szegény Attila-Tö-KING nem csodálom, hogy a haját tépte (szerintem nem is fodrásznál volt, csak akkor javította az egészet). Jó, a helyesírás nem minden, de ismerem őket, és tudom, hogy más téren is kb. ezt a színvonalat tükrözi a tudásuk. Vakok közt félszemű a király: gimiben én voltam a hülye. Érdekes.

Ki jön csütörtökön Eddára? ^^