Vége. Egyelőre nem tudok sokat írni. Szar. Nehéz. Hiányzik. Bár talán jobb így. De többé nem ölel, nem csókol, nem bújik hozzám, nem bosszant, nem altat el, nem kerget az őrületbe a hülyeségeivel, nem simogat meg, nem osztja a badarságait, nem küld jóéjt-SMS-t, nem rajzol, nem hoz ezt-azt-amazt, nem égek miatta, nem harapja meg a vállam, nem integet le a buszról, nem véd meg, nem buzerálom a haját, nem alszunk egymás mellett, és még sorolhatnám... minden esetre annak örülök, hogy barátokként váltunk el, és miután "megbeszéltük", hogy vége, órákig dumáltunk semleges témákról, bár tudom, hogy az csak a felszín volt... a pályaudvaron úgy zokogtunk egymást szorítva, mint két halálraítélt. Hiányozni fog. Szívem szerint lehet, hogy visszamennék hozzá, eszem szerint nem. Próbálok valami másra koncentrálni. Akármire. Az se könnyű. Vodkát!!!