Ma kibukott, hogy anyám egyszerűen nem bírja elviselni Gábort. Mondhatni utálja. Már csak ez hiányzott. Úgy érzem, azt akarja, hogy hagyjam el, de ezt ne kérje, nem tudnám megtenni... másfél év magány, szomorúság, és önvesztettség után valaki odajött, megfogta a kezem, és megpróbálta elhitetni velem, hogy nem egy értéktelen szardarab vagyok, mert ő akármilyen ember is, szeret engem, és én is szeretem őt. Olyan, amilyen, ez tény. Távol kell tartanom őket egymástól. Mihez kezdjek?!
Én nem akarom, hogy vége legyen... szeretem.
