-Lejöttök délután a Szászba?
-Ja. Van cigid?
-Valamennyi van, ha kell, adok.
-Oké, köszi.
-Nincs mit. (utánanézek, a szép hosszú haját bámulom... második kilencedik, Bátaszék)
-Te nem vagy éhes?
-Mi a kaja?
-Káposztás tészta.
-Hm... akkor kösz, nem... nem szeretem.
(nagy tányérral melegít magának, leül mellém reggelizni)
-Reggeli imát nem mondasz?
-Dehogynem! Így megfelel? (imára kulcsolja kezeit, telefonnal lefényképezem, ilyet úgyse láttam még tőle, többé nem is fogok... 2006. február 25. valamikor délelőtt)
-Mi min is vesztünk össze?
-Fogalmam sincs, D. kevert be...
-De nem is álltunk szóba hét évig!
-Van az nyolc is, de ki számolja... (jót nevettünk, azóta is barátnők vagyunk... valamikor két éve)
-...sose jön össze. Én például bepróbálkoznék nálad, de úgyis visszautasítanál. (ránézek, nem tetszik, nem akarok tőle semmit, csak jó vele beszélgetni)
-És ha azt mondanám, hogy tévedsz? (szélesen mosolyog, sorsom megpecsételődött, a mai napig együtt vagyunk... 2007. december 14. éjfél körül)
-És téged felvettek a Garayba?
-Nem... illetve protekcióval felvettek volna, de úgy meg nem akarom.
-Értem, és most hova fogsz menni?
-Anyámék mindenáron gimit akarnak... Tolna vagy Bátaszék... asszem inkább Bátaszék (általános iskolai ballagás előtt, 2002. tavasza)
-Hátttőőő... eszter, igaz?
-Igen...
-Nnnaaagyszerű, csak szeretném neked megköszönni, hogy értelmet adtál az életemnek, és tényleg nagyon köszönöm... (szeméből fájdalom tükröződik, enyémből boldog diadalittasság)
-Igazán nincs mit...
-...de igen, van, mert én ezt a srácot imádom, szeretem az életemnél is jobban, és ezt neked köszönhetem!
-Szívesen. (állítólag két hétig ki volt borulva, többet akartam, de ezzel is beértem. 2008. április 18. éjfél körül)
-És ha elköltözöl, akkor enyém lesz az egész szoba?
-Gondolom ja... megtapasztalhatod, milyen jó egy egész szobát birtokolni.
-De akkor viszed a cuccaidat is!
-Mármint?
-Ágyad, szekrényed...
-Persze... várod már, hogy lelépjek, mi? Hidd el, amilyen hamar tudok, megyek. (múlt hét)
-V. rámászott Gáborra, nem kicsit!
-Tudom, többen is mondták. Nem hiszem el, hogy öt év legjobb-barátnősdi után ezt csinálja!
-Pedig eléggé...
-Elhiszem... csak olyan... furcsa. Nem ezt vártam. (tavasszal, pontosabban márciusban)
-Beszélgessünk egy kicsit, jó? Például miért volt ez az sms?
-Valamiért úgy éreztem, hogy ez az egész már nem olyan, mint az elején (innentől hatásszünet pár percig) ...de én még mindig szeretlek.
-Én is szeretlek téged. (újabb filmszakadás)
-Azt hiszem erre már nem lesz szükséged (jelképes örökhűség-gyűrű tenyerébe adása, ujjainak finom ráhajtogatása, kéz elengedése). Minden jót!
-Neked is. De azért ne csinálj semmi hülyeséget!
-Nem érsz annyit. (2006. május 2. délután, Fasor)
-Remélem, Vasiban lehet még cigit kapni. Akkor eljegyezzük most egymást? Csak úgy... legyen neve a gyereknek alapon...
-Rendben.
-Kezdd te!
-Ezennel én, Foglszinger Gábor, örök hűséget fogadok neked!
-Én, Szilasi Szilvia örök hűséget fogadok neked! (csók, menet tovább... Keri előtt, márciusban, késő este)
-Te, Livi, nézmá', abban a retyóban ketten vannak!
-Basszus tényleg!
-Te, tudod mik ezek? Buzik, buzik, buzik, buzik!!! (innen ered Livivel az üdvözlésünk ^^, 2008. április 18. késő este)
