Most az egyszer nem Gáborral van baj. :) Azon filóztam, hogy vajon kell-e nekem az érettségi? Azt hiszem, igen, kell, ha egyszer majd bele akarok kóstolni az egyetemisták, vagy legalábbis a főiskolások életébe. Vagy hogy elkerüljek Szekszárdról, majd egyszer talán több pénzt keressek... vagy hogy kevesebb szabadidőm legyen, stresszeljek még többet, csomó fölösleges "tudást" halmozzak fel elcsökevényesedett és alkoholtól megroggyant agyacskámban... négy napja vágtam neki, de már most unom. Eszembe jutott kb. minden, amivel anno a gimiben is nyúztak, és hogy most ugyanaz a rendszer lesz, de itt már tényleg kell hajtani, és nincs lazsálás, és nincs a sorból kipofázás, mert bár vannak akik szeretik a szakmájukat, és meg is élnek belőle (Gábor), de én nem... utálom, és még ha a végzettségemnek megfelelő munkahelyen is helyezkednék el, a keresetem arra se lenne elég, hogy éhenhaljak belőle, hiába vagyok szakképzett. Persze érettségivel, vagy akár még diplomával sincs bebiztosítva halálomig a jövőm, szóval lehet hogy a nyugdíjaséveimet nem a Bahamákon fogom tölteni művelt, jól szituált, és dúsgazdag öregemberek társaságában... nem mintha valaha is vágytam volna erre... nekem kell a kis fehér vályogház a fehér léckerítéssel, piros cseréptetővel, pázsittal, kis veteményessel, és a nagy diófával... valahol egy falu szélén... a fa alatti padra leülnék Gáborral, megfognám a kezét, és azt hiszem, boldog lennék. Valamiért máshogy nem is tudom elképzelni az öregkoromat. Egyébként látom, megoszlanak a vélemények arról, hogy a szombati dolgot hogyan reagáltam le, minden esetre megtudtam, hogy valószínűleg nem jött volna utánam, na mindegy... felvettem a kesztyűt én is, azt hiszem... írtam Lolácskának, hogy mi újság, meg mittomén, egyszer összefuthatnánk... írta hogy ja, ő is nagyon szeretné, de hát alig van ideje... félreértés még mindig ne essék, eszem ágában nincsen Gábort megcsalni, ilyesmire nem vetemednék, de hát ha ő nem mondja, ha valami tetszik rajtam, akkor majd mondja más... ez ilyen. Visszatérve a sulihoz: a félig-meddig új osztályom alapjában véve gáz. Negyvenegyen vagyunk (!), de ebből asszem négy-ötnek még a szakmunkásvizsgája sincs meg, akkor ezek hogyan is akarnak leérettségizni? Oké, én sem vagyok egy géniusz, de azért hé... az Adyból jöttek át páran, közöttük van két fodrász csaj, na ők nagyon aranyosak velem, kiderült hogy 2005-ben együtt címereztünk... egy srác (szintén volt Adys) már most azzal jön nekem, hogy mert én okos vagyok, és majd segítsek neki matekon, angolom, meg ecet. Sok automatakávéjába fog az neki kerülni... :) Másik Adys srác egyfolytában bámul. Vagy én nem tudom, lehet hogy benéztem, vagy micsoda, de akárhova megyek, megtalál, és bámul. Még ha jól nézne ki. Oké, aláírom, nem tűnik egy kimondott tirpáknak, de akkor is! Ne nézzen! A másik, na az nézhet! Neki szép a szeme. De legalább jó tanárokat fogtunk ki. Az ofő tizedikben fizikatanárom volt (most is az lesz), megértő, rendes, erős dohányos... mintha egy kedves nagynéném lenne. A magyartanár egy kissé olyan tipikus pedagógus, de belefér a "jó" kategóriába. Matektanár nagy humorzsáknak hiheti magát, oké, tényleg klassz poénokat ereszt el időnként, meg hát fiatal, laza... kár, hogy nem Révai, de hát nem gond... őt látom a folyosón... töri: Lascsikné (van Isten!!!:), info Dezsőbá, akinél annyit lehet netezni, hogy cybermérgezést kapok, vagy mi a szösz. Szóval legalább ezzel mákom van. Az angoltanárnővel lesznek gondok, ő anno általános negyedikben már tanított engem... emlékezett rám, én is őrá... és tudja, hogy nyelvvizsgám van, így nem hesszelhetek nyugodtan órákon, amíg a többiek a vácjórnéjmmel foglalkoznak, hanem az orrom alá tolja a feladatlapokat, aztán gürizhetek. Hurrá. Eddig minden simán megy minden tantárgyból, értem a dolgokat, tanulok órákra (már amikor kell), szóval asszem ja, le fogok tudni érettségizni... mostmár. Szombaton pedig megmondom Gábornak, hogy szarul érzem magam a múlt heti viselkedésem miatt, mert észre kéne vennem, hogy mi mindent megtesz értem, és hogy mennyire szeret... és hogy én is őt... egyfelől mert így gondolom, másfelől meg az ilyesmi sosem árthat. De nekem miért nem olyan jó, ha másik pasit/srácot/férfit nézek meg? Mert ha valaki tetszik, akkor egyből belém nyilall valami olyasmi érzés, hogy nem szabad, ezt nem kéne... miért? És ő miért nem? Na mindegy, ezen inkább nem idegesítem fel magam újra. Majd megoldódik. Nyuszu, Zí, mindkettőtök tanácsát megfogadom, és nagyon szépen köszönöm, hogy segítetek nekem! :)