Nem ismertem meg Zolit. Igen, Péló Barnát. Levágatta a haját, és vajszínű ujjatlan fölső volt rajta... és csak egy pillanatra láttam, de nem ismertem meg. Tanos Timi mondta, hogy ő az. Hát ez ilyen.
Változnak az idők...
2008.06.26. 22:19
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr396149602
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zí 2008.06.29. 18:11:31
akkor ő is csak addig volt normális, amig veled volt... látod, te tetted emberré... és fogadok, hogy életében az egyetlen értelmes cselekedet az volt, amikor összejött veled... azok után, amit csinált, megérdemli, hogy a mi kis belső világunkban eltűnjön az emberek táborából és valami idegen faj legyen... mert ő már az:D UFO:D élien:D
todella kaunis 2008.07.02. 14:25:50
hehe:) mondjuk, lehet, egy év múlva mi is így nézünk ki. vagy rosszabbul:P
Deto 2008.07.02. 15:11:39
Én megmaradok rövid hajúnak, az tuti, de ujjatlan?! Ugyan már! Az nem az én világom, soha nem is volt.
todella kaunis 2008.07.02. 19:37:08
majd kis rózsaszín topocska, mert köteles leszel a gyermekeddel egyforma ruhát huzni...
Deto 2008.07.03. 08:16:35
Nincs az az Isten, hogy én szüljek... pláne nem rózsaszín topos kölköket... :)