Azt hiszem, kezdenek rendbejönni a dolgok. Úgy látom, családom megkedvelte Gábort, talán még Cintia is, miután végigfeszítette öltönyben a ballagását. Ott volt Tanos Timi is, és hát dagadt a májam, hogy látott engem együtt Gáborral, hátha elújságolja valakinek... :) Pénteken elég szétszórt voltam, mindent elcsesztem, este nem bírtam aludni, és megint olyan érzésem volt végig, hogy van itt még valaki... akkor ijedtem meg legjobban, amikor pici gyereklábak lépteit hallottam végigcsattogni a lakáson hajnali fél egykor. Tegnap éjszaka Gábor is tett rá még egy lapáttal hogy be legyek tojva... ezentúl csak rajzfilmet nézek, Tom és Jerry-t meg Louie életét. De tudom, hogy csütörtöktől már jó lesz... kettőnké lesz a lakás egy egész hétig... csak az övé meg az enyém... tegnap mondott valamit, aminek nagyon örültem, és hosszú idő után megint úgy éreztem, hogy a gondolataimba lát: hogy amikor ketten leszünk, majd menjünk fel a kilátóhoz, mert az biztos tiszta jó lehet... én akartam megkérni rá, de csak mosolyogva beleegyeztem. Jó ez így, kedden egész délután kettesben voltunk, elmentünk sétálni Újváros felé, és bár végig csak egy utcányira voltunk a főúttól, olyan volt, mintha egy egészen másik világba csöppentünk volna, a külváros szélére. Gábor mondta is, hogy nem tudja, hogy hol vagyunk. De tényleg tiszta megnyugtató volt az egész... örültünk egymásnak, megdézsmáltuk az útba eső meggyfákat, kirakatokat nézegettünk, ettünk, ücsörögtünk, és bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon boldogok voltunk mind a ketten. Valahogy most megint felfelé ível minden: azt ígérte, hogy megtanít főzni, szombaton megyünk Bonyhádra bulizni egyet, utána hétfőn lesz a fél éves évfordulónk, és tényleg úgy érzem, hogy két kicsi (?) kezemben ott van a világ minden kincse, és ezt vele megoszthatom... holnapután megvesszük a hetijegyet Rockmaratonra, ott végigdimbuljuk  az egész hetet, mi kell még? Ja persze fateromék már az eljegyzésről beszélnek... ha egyáltalán lesz olyan, nem hinném... jól megyvagyunk mi így is, de ha Gábor megkérné a kezem, én hozzámennék gondolkodás nélkül. Vele le tudnám élni az életemet, illetve ez így nem igazán stimmel, inkább úgy mondom, hogy nélküle nem tudnám leélni. Szeretem.