Azt hiszem, kezdek megint kiegyensúlyozott lenni. Ez tök jó. Szombaton nyelvvizsgáztam (megint, fuck!), most annak az eredményétől félek, de megpróbálok nem rágondolni. Gábor nálunk aludt, ami szintén vicces volt, ugyanis nem tudtunk csinálni semmit. Miattam nem. Oké, az túlzás, hogy vicces volt, de... jobb híján röhögtünk. Vasárnap anyámmal is találkozott, na azon tényleg visítottam. Szegénykém éppen kajált egyet még gyorsan a buszindulás előtt, amikor kopognak... kinyitom: anyám, Tesóm. Hazajöttek Pécsről, és amikor ajtót nyitottam, mondtam nekik, hogy mi még itthon vagyunk, nem igazán foglalkoztak vele: berontottak, ledobták a cuccokat, anyám kiviharzott a konyhába, gondolom már majd' meghalt a kíváncsiságtól, hogy lássa a lánya szíve választottját. Mindezt kb. négy másodperc alatt! Gábornak megállt a kaja torkában, én is megijedtem egy pillanatra, de aztán úgy fogtam fel, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Gyors bemutatkozás, puszi-puszi, aztán anyám már ment is el apával a tanyára. Én még mindig csak röhögni tudtam. Pár percre rá elindultunk a pályaudvarra. Igen, végigvigyorogtam az utat. A suli is poénos, mert tényleg tök jó, hogy arra az órára megyek csak be, amelyikre akarok, és elvileg meg sem büntethetnek érte. Úgy értem, nem kapok igazolatlant, nem kiabálhat velem az osztályfőnök, stb. Mindenki gratulál, én vagyok a favorit, persze Révai még mindig szarik rám, de már rég nem érdekel, maximum annyira, hogy Péterfinét cukkoljam vele. :) Igenis megérdemli azok után, hogy állandóan bosszantott, és hogy még egy igazán szép romantikus pillanatot is megzavart. Ha nem írtam volna le, az akkor történt, amikor a verseny előtti héten asszem, de tuti hogy pénteken kint ültünk Gáborral a százhatvanas előtt, holdfény, kaja, egymás karjaiba bújva, lángoló örök szerelem, szóval tényleg nem volt nyálas... de csodaszép. És akkor egy ismerős öregasszonyhangot hallottam bal oldalról: "Szilvike, tanuljál!". Na arra felkaptam a vizet, nem is kicsit, és mondtam neki, hogy hagyjon már békén! Szóval ezek után szerintem megérdemli hogy egy kicsit gonoszkodjak vele. Oké, aláírom, a két év alatt sokszor kergettem én is a sírba, de hé, cserébe sosem kaptam hármasnál jobb jegyet a dolgozataimra, hiába írtam le mindent amit tudtam (ami néha tényleg elérte volna a négyest). Viszont végre április van, amiről nekem mindig a 2006-os április fog az eszembe jutni... az a szomorú, szép hónap. Viszont már mosolyogva gondolok vissza rá, csak az a Más Világ érzés van bennem, de az örökké bennem is fog maradni. Várni valakire egy életen át, és a halálos ágyon rádöbbenni, hogy valamikor mellettünk volt, csak nem vettük észre. Én észrevettem, és boldog vagyok hogy velem van. De meg lehet figyelni hogy az áprilisoknak mindig van valami különleges aromájuk. A narancssárga délutánok és ivászatok a parkban, az a bizonyos fáradt megnyugvás, az első fűbe fekvések, valaki haját gyengéden a szemembe fújja a szél, és mire föleszmélek, rájövök, hogy ott ülök a park közepén, megy körbe a pia, Gábor szorítja a kezem, rámmosolyog, én vissza, hozzábújok, és tudom hogy ez tényleg örökké fog tartani. Hiába próbálta olyasvalaki elvenni tőlem, akiről nem gondoltam volna hogy valaha ilyesmire vetemedik... többen mondták, hogy igencsak rámászott Gáborra, ezt megbeszéltem vele, azt mondta, hogy nem tudja elhinni hogy ennyire vak volt, mert azt észrevette ugyan, hogy állandóan körülötte lebzsel, zavarta is (ezt is többen alátámasztották :), de nem is gondolta volna... hogy huh... szerencsére a csaj megfogadta hogy már nem jön le többet... hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnálom. Mert nem. Az ilyen nem barátnő. Nekem soha meg se fordult volna a fejemben, hogy mittomén Paddi Balázsra vagy Weisz Gáborra ráhajtsak... mert ez kb. ugyanaz a kategória lenne. De mindegy. Megbíztam Gáborban, ahogyan most is, illetve most még jobban. Minket az Isten is egymásnak teremtett. A szánalmas viszont az, hogy Rémarcú bepofátlankodott a köreinkbe, illetve Tesóm bepofátlankodta, inkább úgy mondanám. Nem tom má' kinek hiányzik az a hólyag, de ha még egyszer lejön, akkor engem és Gábort utoljára láttatok a parkban!!!