Tudom, megint nem írtam már jó régóta, de most rászánom magam. Volt azóta egy igazán jól sikerült Auróra koncert, sulihét, gyakszihét, ivászat a parkban, meg minden egyéb. Szép napok voltak, és szép éjszakák. Összebújva, boldogan, fáradtan, és most mégis félve. Rossz előérzetem van, és egy ideje az esetek nagy részében be is üt a ménkű. Ma például egész nap rossz volt a hangulatom, de ez lehet azért is, mert anyám reggel megint üvöltözött velem, amiért rendetlenség van. De hát könyörgöm, ha egyszer szombat kora délután óta kérleltem Tesómat, hogy pakoljon össze, ha én kitakarítottam, akkor nehogymá' az is az én hibám legyen! Mert úgy látszik, másfél nap nem volt elég neki. Az idegtől kijött a herpesz is a pofámon, úgy nézek ki, mint akinek az arcára csaptak egy szép nagyot. Ez is bosszantott, de akkor akartam igazán ordítani, amikor Gábor kitalálta, hogy nem csókol meg, nehogy elkapja. Nem volt pofám mondani neki, hogy anno például Zoli nekem azt mondta, hogy ha valamelyikünk herpeszes lesz, akkor azt a másik is elkapja majd, mert ő ígyis-úgyis megcsókolna. És a szörnyű az, hogy tudom hogy megtette volna. Talán meg is tette, nem emlékszem már annyira az ilyen apróságokra, hogy akkor volt-e ekkora baszottnagy pöttyöslabda a képemen. Oké, lehet hogy ezt meg kéne értenem, de engem sem érdekelne egy ilyen dolog. Ha teszem azt szájpenésze lenne, az más, mert az az igénytelenség és a higiénia hiánya miatt jön ki. Ez pedig nem, mert ez vírus. Na mindegy, ő tudja. Ja, Bátori barátunk már Tesómat is elfikázta, egyszer ha elememben leszek, akkor lebaszom érte. Megint kezd rámjönni a világundor, és elképzelni nem tudom, hogy mi bajom lehet. Pénteken elvileg megint behasítunk, ami jó, imádom az éjszakába nyúló, de kora délután kezdődő parki piálásokat. Nem vagyok formában, valami nagyon nem stimmel, úgy érzem. Tényleg annyira szeret, amennyire mondja? Igen, ebben szentül hiszek. De péntekig megpróbálom nem hagyni, hogy megcsókoljon, már ha egyáltalán méltóztatna rászánni magát. Pénteken megint turkált a gondolataimban, de nem tudom hogy miért, tudja jól, hogy ezt az egyet utálom. Persze megint a múltamban. Merthogy ő tudja, hogy nekem volt olyan időszakom, hogy minden hétvégén mással... könyörgöm, szinte gyerek voltam, azt se tudtam hogy mit csinálok, csak a boldogságomat kerestem, nem is sejtettem, hogy hol fogom megtalálni! Azt mondta, hogy azt tudja, hogy a csajok ezt úgy hívják, hogy "ribanc" (kössz szépen!), de ő inkább tapasztalatszerzésnek mondaná. Hát persze. Én is rosszul vagyok attól, ha ő a volt barátnőjét emlegeti, de csak egyszer, csak egyetlen egyszer próbáljon meg valahogy hozzá hasonlítani, akkor Isten bizony rákérdezek, hogy ő lenne az etalon, akihez mindenkit mérni kell? Ha egy mód van rá, én nem hozom szóba se Zolit, se mást. A lényeg az, hogy ha engem zavar ez az egész, akkor őt miért ne zavarná? Hogy mit mond, az egy dolog, hogy mit gondol magában, mi az, amit nem mond ki, csak talán majd egyszer, amikor egy nagy kiabálás hevében az arcomba vágja... azt csak ő tudja. Olyan jó lenne, ha el tudnánk felejteni a múltat, legalábbis olyan részeit, amiket el akarunk felejteni! Istenem, nem sok emlékem maradna... lenne az óvoda, aztán a második kilencedik Bátaszéken, aztán az első tanévem a Keriben egészen addig, hogy Zoli kidobott, néhány koncert vagy jó buli, ivászatok, amikor azt hittem, boldog vagyok, és most onnantól, hogy díszmagyarban sietek rogyott frizurával a főiskolába, a szalagtűzőmre... de most megint nem tudom hogy mit akarok, néha úgy érzem, hogy többet várnak tőlem mint amire képes vagyok. Irodalomból a verseny, a Best of Szakmunkás, a nyelvvizsga, utána a szakvizsga, de előtte még ballagás, ami után az lesz a programom szerintem, hogy vagy fölmegyek Tekébe, vagy ki a parkba, és berúgok mint a vadökrök. Anyámék azt sem tudják, hogy mikor lesz. Nem gond, nem kimondottan az az álmom, hogy ott legyenek. Hiszen én csak egy tróger szakmunkás vagyok, illetve még az sem, csak ha meglesz a vizsgám. Majd az érettségi. Azzal meg úgy vagyok ilyen téren, hogy nekem akkor se kell semmi, csak hagyjanak békén, be akarok majd rúgni, és be is fogok rúgni, az legalább jót tesz, mert ha már mástól nem is, attól jobban érzem magam.