PatkányBlog

Igen, ezért nem írtam már majdnem egy hete. Készültem a nyelvvizsgára, fájt a fejem, alig aludtam, de legalább senki nem felejtette el megdícsérni a szokásos sápadtságomat is túlszárnyaló, úgynevezett nyelvvizsga-előtti-alváshiány-sápadtságomat, és szinte kár volt sminkelnem is, mert a szemem alatti fekete karikákat is megemlítették, egyemaszivüket. Na mindegy, pénteken szóbeliztem, az 85%-ra sikerült (ami kurvajó, mert teljesen leblokkoltam, azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, és legalább egy percig gondolkoztam azon, hogy hogy mondják a 15-öt angolul), az írásbeli eredményét majd csak olyan két-három hét múlva tudom meg. Igen, aggaszt, de mit tudom én már, nem is érdekel, na! Ma voltunk taplófényképezkedésen, hát csodaszép lett mindenki. Mónival már megbeszéltük, hogy lesz közös képünk. Gondolkoztam még azon, hogy Margittal is kéne csinálni egyet, már csak azért, hogy tényleg legyen mivel ijesztgetni majd a gyerekeimet, akik úgysem lesznek, így lestornoztam az ötletet. Pedig még a kozmetikus is kifestette csórikámat... na nem mintha sokat használt volna. Amikor néztük vissza a képeit, a fél osztály ott tolongott a monitor előtt, a másik fele már tegnap lefotóztatta magát. Ricsi odasúgta nekem, hogy ezt nehéz lesz megállni röhögés nélkül. De nem. Nem tudtuk megállni. Folytak a könnyeink. Sajnálom. De hát ez valami oltári volt!!! Mire végeztünk a képei végignézésével, már majdnem megfulladtunk. Jó, azért igyekeztünk szolídan csinálni, de hát könyörgöm...! Aki látta már szerencsétlen leányt, az megérti. Utána futottunk a kabátjainkhoz, beletemettük az arcunkat, és sírva nevettünk. Ezt nem lehetett másképp. Geci dolog, de ez van. Ha egyszer vicces! Sajnáltam szegény lányt, de hé, rajtam is rengeteget röhögtek és röhögnek is a mai napig, és akkor mi van? Élem a magam kis életét, és szarok az olyan faszkalapokra, mint mondjuk Varga Dani, vagy a köcsöge (Galambos), Tóth Józsiék, a fél suli, stb. Valakinek ha valami cinkes, akkor meg lehet mondani a szemembe, és ennyi. Ha Mari megkérdezné, hogy a képein visítottunk-e, akkor megmondanám, hogy igen. Legalább őszinte vagyok, még ha ez valahol bunkó is. Jó, azért lehet hogy hozzátenném hogy túlságosan elmosolyogta őket (kb. a felét tényleg ezzel cseszte el). Mondjuk a mosolygós képem nekem is pocsék lett. Az én pofám vagy komoly, vagy izomból szakadok, de hát az hogy nézne ki tablón?! Na mindegy. Szóval volt közös képem Moncsival, Tibkával, és Gergővel is. Igen, feszítettem mellettük, mint pók a lucernásban, de hé, ez az egy alkalmam volt rá! Hogy ők akarták-e azt nem tudom, különösebben nem is érdekel. Mikor megköszöntem, Tibka azt mondta, hogy szívesen, máskor is. Illemtudó, még ha kicsit lökött is. Gergő meg hát... életem első jó üzletét kötöttem vele (a tételek és a vodka), mindenképpen kellett egy kép amin mi ketten vagyunk rajta. Lolácskával megint tudtam kommunikálni egy kicsit, jól fel is bosszantott. Írta myvipen, hogy június első hetében ráér, meg akkor pénze is lesz. Nekem meg majdnem szívgörcsöm támadt! Mi az, hogy június?! Hát hol van az még?! Na msn-en tisztáztuk: januárt akart írni. Az mindjárt más. Kértem, hogy ha meggondolja magát, akkor mondja meg minél előbb. Azt mondta, hogy az nem lenne tisztességes (én is így gondoltam:), és hogy ennyivel tartozik nekem. Erre rákaptam, mint tyúk a takonyra... nem értettem. Azt írta, hogy azért, mert idézem: "(17:48) Lala: mer régen akartam veled járni te meg velem és beszari voltam és nem mondtam meg és akkor ez meg az meg amaz és kiderült és akkó jóvá kell tenni". Helyes, nagyon helyes! De aztán megint felidegesített... az igazi szerelemről volt szó, hogy majd én is megtalálom. Szar ügy, hogy én nem hiszek ebben. Egyszer lehet, hogy megtaláltam, de hülye voltam, sőt mi több, gyökér voltam, és elrontottam. Igen, Drága Hű Olvasóm, arról a srácról van szó. Aki sorozatban megy neki kocsival és motorral ennek-annak. Mindegy, nem is érdekel. Szóval írta, hogy én is lehettem volna neki az. Erre mit tudtam volna írni? Az igazat, hogy ő is lehetett volna nekem, de már el lett cseszve ez az egész, és hogy jó neki hogy megtalálta. Nem, nem jó neki, mert addig nem nyugszom, amíg az enyém nem lesz testestől-lelkestől, és akkor már nem fogom elengedni! Talán még nincs minden veszve, én nem adom fel, türelmes is tudok lenni, ha kell... és most kell. Gábor is megint jelentkezett, szokásos becézgetések, házassági ajánlatok... hát legyezgesse is a hiúságomat, ha már olyan ő is, mint a fizetés, hogy havonta egyszer megjelenik, pár napig minden szép és jó, aztán úgy eltűnik, mintha sosem lett volna. Nem fontos. Anyámék meg holnapután ruccannak Ausztriába, jó világ lesz rám meg Tesómra! Nándi, nem tudok menni Pécsre, bocs, majd még bepótoljuk! Már régebben megígértem Tesómnak, hogy elviszem és komolyan berúgunk, és ha mennék Pécsre, nem maradna pénzem, meg pénteken lesz koncert is. Buláááj! Ja, és elkészült az első, majdnem jó rajzom Herciről. Utánanéztem egyébként, és kiderült, hogy az ő nővére a szekszárdi fityeszes tüntetők egyik vezéralakja (Horváth Anita). Eddig is utált a srác, ezek után egyre gyanúsabb, hogy tényleg nem fog feleségül venni... miért is egyeznének a politikai nézeteink, ugyan már... mert ezen nem vagyok hajlandó változtatni, miatta sem.