Csúszott egy napom volt, reggel elmaradt az első óránk, de aztán bent kellett maradnom nyolcadikra, mert a drága Péterfiné kitalálta, hogy háhá, készüljünk a versenyre. Jó, az óra felét elpofáztuk filmekről, színészekről, és az új, megjegyzem igen helyes tanárról. Nem tanít engem, persze, miért is tanítana... sőt, megtudtam, hogy az anyja is nálunk tanít - őt sem ismerem. Viszont a tanárúrnak van barátnője: egy orvos csaj, na azzal vegyem fel a versenyt! Okos nem vagyok, szép nem vagyok, keresetem nincs, egzisztenciám nincs... baromi jók az esélyeim! Na sebaj. Suli után go Promi, semmi extra, holnap megyek ki Izával Tesco-ba a meló miatt, hát kíváncsi vagyok. Most meg kivel msn-ezek, na kivel? Lolácskával, egyemaszivit. Persze semmi "olyat" nem lehet most írni, mert a barátnője vissza tudja olvasni, most egyébként is ott van nála. Őszinte mosoly. Nem téma. Előbb-utóbb úgyis az enyém lesz, testestől-lelkestől, már mindent kiterveltem. Egyébként délután kimásoltam a netről az összes angol igeidő szabályát meg példáit, úgyhogy egy pár óráig megint rosszul lettem az angoltól. Hiába a nyelvtanfolyam... Ádám mondókájára jobban kellett volna figyelnem, mint arra, hogy milyen édesen mosolyog, és milyen jól áll neki a csíkos póló. Lolácska most lelépett, gondolom Gyöngyi bedobta magát. Én is bedobnám őt, de darabokra vágva egy zsákban a Dunába. Nem vagyok féltékeny, csak cinkes ez az egész. Két év!!! És semmi eredmény! Ez a csaj meg fingik egyet, és tessék, már egy éve együtt vannak. De már nem sokáig, ha rajtam múlik. Kezdem baromira unni az egyedüllétet. Holnap lókex koncert, legalább be tudok rúgni. Remélhetőleg. Holnapután rendes (illetve hát rendes... rock) koncert lesz, de szerintem oda már nem lesz erőm meg pénzem elmenni. Másnak se. Ez így szokott lenni. Ja, egyébként Detox hírt adott magáról: valamelyik nap betöltötte a huszonkettőt, írtam neki egy köszöntést, válaszolta, hogy jólesett hogy gondoltam rá, majd jön haza! Hm, képzelem, ugyanott fog minden folytatódni, ahol abbamaradt: moleszterálja majd tesómat, engem meg az őrületbe kerget. Nem probléma, azt csinál, amit akar. Emlékszem, egyszer elég sokáig beszélgettünk msn-en meg később személyesen is mindenféle túlvilági dologról... ez a srác tudhat valamit! Nem néztem volna ki belőle. Megijesztett, utána megnyugtatott, utána megint elintézte, hogy kis híján magam alá szarjak, és ez így ment ötpercenként. Ha hazajön, egyszer még rátéren erre a témára nála, hátha beugrik neki valami arról, hogy milyen is volt régen: szimpla kis decsi parasztgyerek, jó humorral és aranyszívvel. Most meg... tudom, hogy ő is kiábrándult, de hé, szerintem mindenből ki lehet lábalni, még ha segítséggel is. Nem azt mondom, hogy én lennék neki az a segítség, de ha nem ad esélyt senkinek, akkor talán örökre ilyen marad, és mindenki utálni fogja, legalábbis egy idő után. Minek fárasztom magam ezen? Ő egyszer mondott valami olyasmit, hogy én tulajdonképpen oltalmazó vagyok, valami anyatigris-féleség. Én? Hát biztosan, ha ő mondja... azért érdekelne, hogy megint mennyit fog változni, amikor újra találkozunk. Arra emlékszem, hogy amikor augusztusban hazajött, akkor felhívott, hogy kéne találkozni, én meg vigyorogtam mint egy jóllakott napközis, mert persze már elfejetettem, hogy mennyire haragudtam rá, amikor kiment. Viszont akkor hiányzott is... most, mikor legutóbb visszament, nem foglalkoztam vele. Vagy azért, mert sokkal mérgesebb voltam rá, vagy azért, mert egyáltalán nem. Az a rossz, hogy a régi haveri viszonyunk, ami még Bátaszéken volt, az szinte teljesen elveszett. Vajon ő szokott erre gondolni, amikor a konyhánkban cigizünk? Hiányzik neki Magyarország? Bár mondjuk, ha én egy luxushajón dolgoznék, minden este helyesebbnél helyesebb pasikkal bújnék ágyba, és olyan országokba juthatok el, ahova ezer emberből talán csak egy, ahol mindig nyár van, fehér a homok és szikrázik a tenger... nos, szerintem akkor magasról tojnék az itthonra, ami egy csomó fájdalmat és csalódást okozott. Jó, persze sokan hiányoznának (családom, Promis társaság egy része, Hűséges Olvasóm, Zugosok, Nándi - bár ő egyébként is - Mogyi, Moncsi, Lolácska). Tudom, hogy én is hiányoznék pár embernek (családomnak, mert nem lenne aki takarítson , Promisoknak, mert túl sok piájuk maradna, Mogyinak, mert ha Zilnél alszik, akkor... őőő... khm, hát igen, Zil mégiscsak pasi... és Moncsi, az áldott jó Moncsikám). Most hívott Budai Adri, hogy töröljem a myvip adatlapját, mert meg akar szakítani minden kapcsolatot a hülyékkel, vagy hogy is fogalmazott... azért jó tudni, hogy annak ellenére, mennyire keveset dumálunk, még megbízik bennem... :)