Tudom hogy megbántottalak, és nagyon sajnálom, még ha nem is hiszed el! De azt is gondoltam, hogy többet az életben nem akarsz felőlem hallani, szerintem is jobb lesz így.
Fárasztó két nap: Dunapataj, ami már önmagában véve is kikészít. Ki kellett rámolni két szobát, éljen az allergia! Ahol mi szoktunk aludni, ott megjelentek valami bazinagy, mutáns darazsak. Tesómat meg is találták, szerencsére egy sem csípte meg, de a frászt azért sikeresen ráhozták. Hogy mamám szobájából miket pakoltunk ki, azt már csak anyám mesélte, szerintem rá is fért volna némi nyugtató: többek között öt darab használhatatlan hajszárítót, egy ezeréves fogast, amit nagyjából harminc éve nem használt senki, özönvíz előtti piákat (az üvegek miatt el akartam tenni párat, de letettem róla), és még sorolhatnám. A darazsak miatt Kalocsán aludtunk, én csak aludtam volna, ha másik mamám nem horkolt volna egész éjjel. Ma temetőjárás, ami legalább szép volt. Imádom a temetőket, és végre elmentünk Fajszra is. Mire odaértünk, már koromsötét volt... gyönyörű látványt nyújtott, ahogy az egész temetőben égtek a mécsesek, ezt elmondani nem lehet. De már akkor is vártam, hogy hazaérjünk. Idegesített az állandó zsongás, és hogy nem volt más szórakozás, csak a tévé, amit köztudottan ki nem állhatok. De ami jó: előkerült Patajon néhány teljesen elfeledett dolog is: kiskori mesekönyveim, sőt még a ruháim is. El sem hittem volna, ha nem látom őket, hogy voltam akkoriban normális ruhában is, nem csak abban a rongyban, amit a kórházban kellett viselni. Persze ezért senkit sem hibáztatok, leszámítva azt a magát nőgyógyásznak, orvosnak nevező sarlatánt, aki elsorolta anno anyámnak, hogy attól nekem a kis hasában nem lesz semmi bajom, ha szedi azt a szar gyógyszert amit felírt neki. Ma már az egész nem jelent semmit, alig emlékszem valamire, csak a rácsos ágyamra, hogy az ablak mellett voltam a sarokban, és hogy volt mellettem valami növény. Ja, és hogy velem szemben egy sebes arcú kisfiú volt, akire ráborult a forró leves, amíg az anyja a szobában telefonon beszélt a pasijával. Minek az ilyennek gyerek? Én azt hittem, hogy akinek kisbabája, vagy kicsi gyereke van, az legalább vigyáz rá, ha már vállalta érte a felelősséget, onnantól kezdve, hogy nem védekezett ellene. Soha nem akarok gyereket szülni. Ismerem magam, amilyen hülye vagyok, az első egy hetet nem élné túl, valamit elbasznék. Prédikálhatnak nekem az anyai ösztönről amit akarnak, én nem hiszek benne. Meg aztán ahhoz hogy valakinek gyereke legyen, kell saját lakás, biztos meló, és legalább egy társ, aki a gyerek apja. Hol találni ilyen megbízható pasit manapság? És ha még találok is, azt is elcseszném valahogy egy hónapon belül, mint ahogy most is. Inkább nem kísérletezek. Lehet hogy Pandának volt igaza? Ebben az egy dologban biztosan nem tévedett: örök magányra vagyok ítélve. De ezt hol döntötték el, és kik? Vagy egyszerűen csak ismer annyira, hogy tudja, hogy milyen a kapcsolatom az emberekkel? Ma még lementem egy bő fél órára kiszellőztetni a fejem, de nem volt sok haszna. Viszont volt egy kisebb kalandom: már majdnem meghaltam egy cigiért. Oké, leültem egy padra, előkotortam a cigit, egy szál a szájba, az ám, de hol a tüzem? Feltúrtam az egész táskámat, de sehol nem találtam. Akkor jutott eszembe, hogy a másik kabátom zsebében maradt. Hiába volt tehát nálam pénz, ünnep lévén egy bolt sem tartott nyitva, az utcán sem volt senki. De a szerencse utolért: a Tartsay utcában levő kis kocsmában égett a villany, hát bementem. Mellettem ünnepélyesen öltözött, 25 év körüli manus állt, én pedig elkezdtem azon tűnődni, hogy nem kéne ennek ilyenkor a családjával lennie? Mindegy, vettem egy öngyújtót, kiviharoztam a lebujból, és hagytam, hogy a cigarettafüst szétáramoljon a tüdőmben. Tudom, azt várta valaki, hogy azzal a manussal legyen valami. Nem lett. :p Viszont most legalább Lolácska itt van msn-en, myvipen is írt, eléggé két- vagy inkább egyértelműt. De ha neki ott van a barátnője, akkor mi a szart akar? Ez költői kérdés volt. Néha már én sem tudom hogy mit akarok tőle. Gyakorlatilag elérhetetlen. Az a néhány (sok) emil és sms amit a témáról váltottunk, semmi. Bizonyítson! Nem lesz ez így jó... eldöntöttem hogy szombaton nem megyek Pécsre. Mi értelme? Ha Pittbullék mennek Pécsre koncertezni, akkor csak idő kérdése, hogy Szekszárdra is jöjjenek, és akkor legalább nem kell fagyoskodnom fél éjszaka, meg az útiköltséget is megspórolom, mondjuk Malomvölgyre. Jövőre mindenképpen végig ott akarok lenni. Kibulizom magam, minden nap részeg leszek mint az atom, azt csinálok amit akarok, és legalább addig az egy hétig úgy élhetek, ahogy akarok.