PatkányBlog

Tévedtem, de hát ez emberi dolog. Kikosarazott a herceg, nem kicsit, nagyon. De hát ezzel csak jót tett velem, elvégre rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen kire is van szükségem. A vicces az, hogy össze is jött a dolog, de hát vegyünk csak mindent sorjában! Péntek estefelé vidáman mentem ki a sportcsarnokhoz (végre Prosectura, erre a koncertre vártam már vagy egy hónapja), szépen kiöltözve, beállított séróval, amit sokan meg is dicsértek. Ott volt már pár haverom, dumáltunk, ittunk, cigiztünk, meg ecet. És akkor jött Ő. Már tudtam, hogy meg kell mondanom neki, lépnem kell valamit. Hátramentünk a spori mögé még pár emberrel, akkor félrehívtam, és közöltem vele, hogy ami múlt héten elmaradt, azt most be tudnánk pótolni. Nem nagyon hozta lázba, csatt egy pofon a sorstól. Ráadásul még két csajról tudom biztosan, hogy hajtottak rá, tehát gyakorlatilag a nulláról kellett indulnom. Bementem bulizni, ittam még egy keveset, megismertem személyesen egyik chates msn haverom, aztán megint kimentem, go oda a sráchoz, és beismerő vallomást tettem, hogy teljesen belezúgtam. Asszem nem is hazudtam vele. Megismétlődött a novemberi Péló Barnás jelenet: megfordultam és bementem, csak annyit láttam, hogy mosolyog, de hát az nem jelent semmit. Később még megkérdeztem tőle, hogy gondolom nem nagyon hatotta meg, amit mondtam neki, de szerintem úgy be volt rúgva, mint egyszer, ezért nem is mondott rá semmit, de ráhagytam, mentem inni. Egyik haverina jött oda hozzám, hogy mi történt, mire én elmondtam neki töviről hegyire mindent. Ő pedig beszélt nekem szegény gyerek múltjáról... bár ne hallottam volna. Annyira elborzasztott, hogy majdnem sírva fakadtam. De komolyan. A szemem sarkából figyeltem, és csodáltam, amiért tud még mosolyogni, sőt nevetni. Viki (így hívják a csajt) felajánlotta, hogy beszél vele, de elutasítottam, ez az én harcom. De amikor egy jó fél óra múlva láttam, hogy még mindig semmi eredmény, megkértem, hogy mégis beszéljen vele, ha tud. Mivel hugyos kora óta ismeri, ahogy fogalmazott, tudja, hogyan kell lezsírozni. Addig én bementem bulizni, nem akartam végignézni a saját megsemmisülésem. Akkor már Prosectura játszott. Egyszerre csak jön be Viki, hogy drágaságom beszélni akar velem. Uccu ki! Végigrohantam a tömegen, ki a térre, és megkérdeztem Vikit, hogy nagyon negatív-e a dolog. Azt mondta, hogy egyáltalán nem. Odakísért a tettek mezejére, és sok szerencsét kívánva visszatért az övéihez. Én köszönetképp megöleltem, mert azzal is nagyon sokat tett, hogy megpróbálta. Innen már rajtam múlott minden. Hát odamentem hozzá, megint félrehívtam, és megkérdeztem tőle, hogy miért akart beszélni velem. Csak annyit mondott, hogy kérdésemre a válasz... és adott egy szájrapuszit. Én egyből a nyakába borultam. Boldog voltam, nagyon jó érzés volt. Azt mondta, hogy meg kéne próbálni együtt. Csók. Kéz a kézben mentünk vissza a többiekhez, megmutattuk magunkat a világnak, majd egy kicsit különváltunk, naná hogy nekem első utam Vikihez vezetett. Megint megköszöntem neki (ezúton is köszönöm, ha olvasod, az adósod vagyok), és kifaggattam, hogy mégis miket mondott neki rólam. Hát olyan szöveget osztott le, hogy kis híján szerelmes lettem saját magamba! Mondta, hogy először látta, hogy Tündire hajtott, aki nem nagyon volt vevő a dologra, vagy csak kérette magát, nem tudom, erre Viki az arcába vágta, hogy egy olyan csajjal van elfoglalva, aki rá se baszik; mikor itt van egy olyan, aki szívéből szereti, olyannak, amilyen ő valójában. Meg hogy sík ideg vagyok, hogy mi lesz most, beszéljen velem. Hát le a kalappal! J Nem voltunk ugyan egész éjszaka együtt, de azért sokáig. Tudom, hogy a zene fontosabb lesz neki, mint én, de hát ezt már megszoktam Zoli mellett. Ezek a zenészek! Na mindegy. Közben még egyébként rám is hajtott egy pécsi gyerek, valami Riki, de akkor lássam legközelebb, amikor a hátam közepét. Be nem állt a szája, egyfolytában pofázott, alig tudtam néha annyit kibökni, hogy igen, vagy nem. Szöcske mellettünk már majd' beszart a röhögéstől, gondolom vágta, hogy mi a szitu, de hát ez nyilvánvaló is volt. az este vége végül is az lett, hogy kedvesem elterült a placcon, mint a nagy Alföld, hulla fáradt volt, de nem volt ezzel egyedül: én a fejemet a hasára tettem, és úgy pihentem, egyik haverom a fejét az én hasamra... olyanok lehettünk, mint egy tál punk spagetti. Aztán később ő még elment Lapockáékkal zenélni, én meg jöttem haza, mert nagyon szét voltam már zuhanva, járni is alig bírtam. De akkor is boldog voltam. Hosszú idő után végre olyasvalaki karjaiban voltam, akit szeretek. Volt még egy aranyos jelenetünk: mikor körben ültünk a füvön a többiekkel, én az ölébe hajtott fejjel feküdtem, odajött hozzánk az msn-haverom, és rám nézve megkérdezte, hogy mi most járunk-e. Felnéztem, és láttam, hogy a drágaságom bólogat. Megnyugodtam. Ott akár még el is tudtam volna aludni, de nem lehetett. Azt már most látom, hogy viharos kapcsolat lesz, sokat fogunk veszekedni, és talán nem is fog sokáig tartani, de legalább megpróbáljuk. Ahhoz képest, hogy tavaly októberben hallani sem akartam a srácról... aztán haverok lettünk, de hát szeptemberben már lefeküdtem vele, szóval nagy meglepetés egyikünket sem érhet. Titkon sokszor gondoltam rá, hogy ő a jubileumi pasi, mert ha nem is a századik volt, de a sortban a tizedik. Csak hát nehogymá' minden tökéletes legyen: félig-meddig áthágtam egy fontos szabályt: olyan fiúra nem hajtunk, aki a barátnőnknek tetszik. És Izának már azóta bejön, hogy először láttuk: augusztus óta. De hát neki ott van a barátja, Dávid, akibe majdnem szerelmes is, és ránk az áldását adta. Neki van valaki, aki szereti plusz a barátai, nekem nem volt senki így már nagyon régóta, de hát akik ismernek, azok tudják. Annyi lesz, hogy nem fogunk előtte enyelegni. Ennyi jó nekem is jár. Arra vagyok még kíváncsi, hogy Szöcske, ha visszamegy Romániába, vajon ide fog-e visszatérni utána, vagy tényleg megy Pestre. Nekem azé' ő is hiányozni fog. Lökött egy alak, de nagyon jó dumája van, még ha néha egy kicsit meg is bánt vele. És gyönyörű szemei vannak. De ez titok! Ide is azért írom csak le, mert nem fogja soha megtudni. Na de mindegy, most boldog vagy, és remélem, ez még eltart egy jó ideig.