Rájöttem, mire jó a nagy kirakat. Nem csak be lehet látni a boltba, hanem onnan ki is. Tudom, ez elég primitíven hangzik, de ha olyat lát az ember, amire régóta várt, akkor új értelmet nyer az egész. Sőt, még az is következhet belőle, hogy minden gyakorlati napon fél kettő előtt kiáll a kirakatba, és várja hogy hátha megismétlődik a csoda, és ellibeg az ablak előtt az Angyalarcú fiú. Haja összekötve, kissé görnyedten, fekete térdig érő bőrkabátban... két másodperc műve az egész. Jön és megy. Be sem néz, nem vesz észre. A vérnyomás pedig felszökik, a gyomor összerándul, a tenyér izzadni kezd, pupilla kitágul, légzésszám megnől, és a végtagok intenzíven remegni kezdenek. Mindez két másodperc vizuális élménytől. Majdnem összeestem. Mákom volt, hogy épp a körállványnál álltam, és támaszkodtam is. Kisebb csoda volt az egész. Épp reggel jutott eszembe, hogy nem találkoztam vele már másfél hónapja. Tudom, telt már el ennél sokkal hosszabb idő is (több mint egy év), csak akkor én nem éreztem iránta semmit. A srác volt a szomszéd faluból. De most... Tesóm meg kijelentette nekem ma délután, amikor bejött hozzánk cipőt venni, hogy egyszerűen mindenről Detox jut az eszébe. Nem lep meg. Ritka okos kis dög az a srác, tudja, hogy hogyan kell a lányokat könnyedén az ujja köré csavarni. Nálam sosem tett ilyen próbálkozásokat, ezt mégis észrevettem. Talán ő is úgy gondolja, hogy nem arra van szükségem, hogy olcsó és idióta szavakkal becézgessenek és puncsoljanak nekem. Ő viszont átesett a ló túloldalára: a vasárnap hajnali eset óta is jó rágondolni, viszont valahol valamiért valami undor bújkál bennem. Nyíltan kezdett ki egy kislánnyal, erre még az alkohol sem lehet mentség! Jó, nekem is volt tavaly nyáron egy röpke esetem egy tizennégy éves sráccal, de könyörgöm, nem én voltam neki az első, de még ha az is lettem volna, nem hiszem, hogy nagyobb ügy lett volna belőle, mint egy ideig-óráig tartó pletyk a Zugban. Arról nem is szólva, hogy ő nem tud teherbe esni. Na mindegy. Hiányozni fog Detox, de nem tudom, meddig. Talán elfelejtem. Azt hiszem, az lenne a legjobb. Megmondani neki, hogy minden szép és jó volt vele, de ezek után én nem tudom ezt csinálni. Úgysem hatná meg. Viszont valami belső erő visszatart. Annyi jó van ebben, hogy tisztában vagyok vele: ez nem ugyanaz az erő, ami annak idején arra késztetett, hogy vallomást tegyek Zolinak. Fölöslegesen. Asszem, ide nyugodtan leírhatom a kedvenc idézetem:
"Engem nem akart az ember, eltemette magát örökre,
Hiába nézek fel az égre, nem tekint senki le a földre.
Legyen egyszer ennek már vége, ne hiába nézzek fek az égre,
Ne temesd el magad örökre, kérlek, gyere vissza végre!"
/Rómeó Vérzik - Fehér pont/
