Tegnap megint találkoztam Norbival, de közben lent volt velünk Iza és Evelin is, na meg Pandáék, stb... szóval Norbival szinte alig beszéltem. Fél hét körül elment, azt mondta, majd felhív. Rövid csók, és irányba került. Jó, nem azt vártam, hogy rögtön gyűrűt húz az ujjamra... mondjuk akkor szerintem meglett volna róla a véleményem, ha én is csak puszit kaptam volna. Na mindegy. Itthon írtam Neki rövid szöveges üzenetet, a lényege az volt, hogy mondja meg őszintén, mit akar tőlem. Egy perccel később csengett a teflonom. Ő volt. Azt mondta, hogy tetszek Neki, vagány csajnak tart (mese habbal szerintem), nem csak arra kellek, ugyanis én ettől tartottam. Annyian voltak már, akik csak egy menetre akartak, a többségnek sikerült is. Na mindegy. Kiderült tehát, hogy (idézem): "én az igazit keresem, lehet hogy te vagy az". Hát erősen kétlem, de nem akarom lerombolni az illúzióit. Dumáltunk kb. öt percet, később még írt egyet: "Sajnálom hogy félreértettél, remélem kellemeset fogsz csalódni! Csók!"... írtam vissza valami olyasmit, hogy mivel elég rossz tapasztalataim vannak, ezért voltak fenntartásaim, de remélem nem bántottam meg. Most az van, hogy vagy elutazott egy hétre Siófokra dolgozni, vagy nem. Ő mondta, hogy valamiből meg kell élni. Igazán nem tudom, hogy mit akarok Tőle. Kedves, aranyos, nem is néz ki rosszul, jól csókol, többieknek is szimpatikus... viszont elég zűrös múltja van. Három évet ült kábítószer miatt. Ja igen: ugyanolyan magas, mint én, rövid barna haja van, és két zöld szeme. Rapper. Szóval echte nem az esetem. De valamiért mégis jó Vele. Ha nincs itt, hol eszembe jut, hol meg nem. Tudom, hogy engem is kísért a múlt, és benne az Angyalarcú Fiú. Sziszi azt mondta, tegnap találkozott vele, beszélgettek egy vagy egy fél órát, jól van, van valami csaja, akivel hol összevesznek, hol kibékülnek. És akkor belém volt szerelmes?! Velem csak egyszer veszett össze, annak is szakítás lett a vége, ráadásul Ő mondta ki a végszót. Vele is úgy vagyok egyébként, hogy hol eszembe jut, hol meg nem. Néha hiányzik, de néha nem. Fogalmam sincs, hogy most kivel hányadán állok. Jó lenne már tényleg egy olyan kapcsolat, ahol biztonságban érezném magam, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy Norbival nem lesz az. Végülis megállapodtunk abban, hogy az időre bízzuk a dolgot, közben megismerjük egymást (engem megismerni?! Azt nem fogom hagyni, eddig se hagytam egy barátomnak vagy barátjelöltemnek sem). Úgy volt, hogy ma is felhív háromkor. Reggel írtam Neki, hogy inkább negyed háromkor hívjon, ha tud, mert előtte suliban vagyok, utána meg eléggé el leszek havazva. Iskola után egy jó negyed órára lementem a Promiba, szép idő volt, bűn ilyenkor a négy fal között kuksolni. Ráadásul jövő hétre már hideget mond, akár hó is lehet. Mondjuk itt Tolnában nem hinném, hogy hó esne, de sosem lehet tudni. Szóval még három előtt itthon voltam, aztán tesómmal vártuk fatert, mert el kellett vinni Cigányt (az a kis fekete cicus :)) varratszedésre, múltkor lett ivartalanítva. Fater három helyett négy előtt nem sokkal hazajött, oké, go állatorvos, aztán haza, itthon elmosogattam, nekiduráltam magam a vasalásnak, nem rég végeztem. Norbi azóta sem hívott. Mindegy, bocsánatos bűn. Nem fogok koslatni utána, ha akar, majd keres. A koncert egyébként egyáltalán nem volt valami nagy eresztés, volt pénzem, de kedvem nem berúgni. Rájöttem viszont, hogy tornacipőben nem vicces pogózni (tíz másodperc alatt szarrá taposták a lábam), és ha éppen esik az eső, akkor a tornacipő szintén nem ideális viselet, főleg ha az enyémhez hasonlóan lyukas a talpa. Csak térdig voltam vizes. Ahogy mentem hazafelé eléggé impotens jelenség lehettem, bár ha jobban belegondolok, egyébként is az vagyok. Frizurám lelapult az eső miatt, mátrixom sáros volt, szimat szatyrom dettó, piros-fehér csíkos zoknim barna lett a sártól, mert hát legyünk májerek, és tűrjük fel a térdzoknihoz térdig a nadrágot is... a cipőmet meg már leírtam. A cigi kaparta a torkom, fáztam, és csak a bömbölő zene miatt nem hallottam, ahogy a lábam cuppog a csukámban. Valamiért mégis szinte boldog voltam. Láttam Petit Livivel, valamiért nem ugrottak a nyakamba köszönni, hm, nem is értem... viszont leszarom. A versenyeredmények meg már fent vannak a neten, de valamiért nem tudom megnézni. Nem, nem vagyok ideges... végülis tavaly Egerben is mi volt? Egész este hülyültünk az ország legokosabb szakmunkástanulóival, és garantálom, hogy az én kivételemmel mindenki segg részeg volt. Bennem akkor még volt annyi tartás, hogy bennem volt a tudat, mi szerint másnap nekem még szóbeli verseny lesz, nem szabad inni... meg hát a sör elfogyott, a vodkától akkor éppen a hányinger kerülgetett egy tavaly februári (akkor még csak egy hónapos) élményem óta, amikor is Tesco-s vodka, Tesco-s körtepálinka, rostos narancs, és kóla keverékével (összekeverve ittam meg) olyan izom részegre kiütöttem magam, hogy ültem a sétálóutcán, és mivel Zoli akkor épp Nagyatádon koncertezett, volt egy olyan fejlövésem, hogy telepatikus úton azt üzeni nekem, hogy hiába csal meg, attól még szeret. Én meg ültem egymagam a szemerkélő esőben, szerintem még a nyálam is folyt, úgy be voltam nyomva, és osztottam az észt, hogy "semmi gond, Cica, én is szeretlek, tudom, hogy nem azért csinálod", meg ilyenek. Szóval vissza Egerhez! Akkor volt az egyetlen alkalom, hogy megcsaltam Zolit egy felvidéki punk leendő fodrásszal, aki most Sopronban dolgozik. Az aztán nem semmi éjszaka volt! Izával a mai napig is emlegetjük! Baromi jól éreztem magam, de szombat hajnalban majdnem lefeküdtem azzal a sráccal (Dávidnak hívják, alias Punk), és csak azért majdnem, mert egyikünknél sem volt gumi. Szombat este meg bele kellett néznem Zoli szemébe, aki már tárt karokkal várt, és osztotta, hogy mennyire szeret. Így utólag már azt mondom, hogy na persze. Mindegy, nem számít. Ez a félrelépésem is olyan volt, hogy néha bánom, néha meg nem. Tudom, hogy azzal basztam el mindent, hiszen érzelmileg elkezdtem Punkhoz vonzódni, bár tisztában voltam vele, hogy ha Zoli elhagyna, valószínűleg padlóra zuhannék. Sokáig volt, hogy minden reggel ez a tudat ébresztett, és este ezzel aludtam el, ha egyáltalán el tudtam aludni. Punkkal még sokáig tartottuk a kapcsolatot, néha még mostanában is MSN-ezünk. Az idei verseny országos döntője Győrben lesz, ami nincs olyan messze Soprontól. Talán át tudna ugrani... hát ezért vagyok én annyira kíváncsi, hogy bejutottam-e. Szarok én az iskolára, meg a tanulmányi előmenetelemre, ebben a gagyi trotty suliban úgyis én vagyok a Szakmunkás Atyaisten(nő). Leszámítva a tantestületimet, meg hogy kirúgtak az előző gyakorlati helyemről. De hát egyszer vagyok fiatal , akkor sem sokáig, hát hadd dimbuljak már...