Tegnpa csodával határos módon úgy voltam boldog, hogy alig ittam (zirka két sör, meg négy cent vodka), mégis valamiért olyan érzésem volt, hogy van értelme ebben a dimenzióban létezni. Egy nagyon kedves haverommal és egy barátosnémmal elmentem a régóta hirdetett Kispál koncertre. Borsos kis belépő volt (1400,- de én már előző nap megvettem a jegyet), de nagyon megérte szerintem! Igaz, hogy tegnap valamiért végig derűlátó voltam. Áruismeret órán össze is hoztam valami gyerekes akármit, de akik ismernek, azok is alig tudták elolvasni az írásom, úgy látszik, már elszoktam tőle. Úgy döntöttem, ide is lejegyzem, bár nem hiszem, hogy öt napon belül kipostázzák nekem az irodalmi Nobel-díjat érte... na, jól megszívtam megint a négerfaszt! Sehol sem találom azt a füzetet, szerintem bent felejtettem a suliban... de hol?! A kurva életbe!!! Ha valaki megnézi, nekem végem! írások, rajzok, minden hülyeségem benne van! Amiket nem a publikumnak csináltam, hanem hogy valahogy kiadjam magamból az érzéseimet, hogy ne traktáljak velük senkit lehetőség szerint, vagy max. 1-2 embert, ha szívesen meghallgat. Rájöttem, hogy ez a blog is azért jó, mert ide ha őszintén leírok valamit (lásd: hülye leány Pokolgép koncerten - ja, egyébként Adri mondta, hogy akkor is mindenki elmebeteg alkoholistának nézett... asszem nem járnak messze a valóságtól), akkor akit érdekel, hogy mi van velem, az elolvassa, akit meg nem, az nem. Ennyire egyszerű. És akkor nincsen az, hogy mindig csak sírok meg panaszkodok, meg ecet. Bár ma nem leszek itthon, vigyázni kell a két frissen ivartalanított cicánkra, kíváncsi vagyok, milyen napom lesz. Ha anyám nem áll neki póverkodni, akkor jó. Ha meg mégis, akkor megmondom faternak, hogy hozzon haza engem macskástól, aztán csókolom! Azoknak pedig, akik mennek Skanzen 42 koncertre (illetve az utána következőkre ) jó bulizást kívánok ezúton is, Horváth Balázsnak pedig üzenem, hogy bocs, hogy nem tudtam menni, majd legközelebb! Tudom, hogy ígéret szép szó... de hát a két kis cicuska... tegnap iskárolták ki őket... Még egyszer köszönöm annak a pár embernek, akiket barátnak merek nevezni, hogy kitartanak mellettem, és tudjátok: bármi kell, csak egy szavatokba kerül! Szeretlek Titeket!