Már egy ideje nem történt igazából semmi. Gábor becsajozott, összevesztünk, aztán kibékültünk, szóval most úgy áll a dolog, hogy barátok maradunk. Talán így lesz a legjobb. Zolit változatlanul nem láttam, változatlanul hiányzik... viszont írtam neki myvip-en egy levelet, válaszul arra, hogy azt igazolta vissza: nem ismer. Csak ennyit: "Kössz. :p". És csodák csodájára nem törölte ki olvasatlanul, hanem elolvasta! Nofene! Léteznek még csodák! Ma százágra sütött a Nap, suli után kint hesszeltünk a Promiban... olyan volt mint régen, csak Ő hiányzott onnan. Mennyi gyönyörű emléket ébresztett bennem az a háromnegyed óra ücsörgés a fűben! Talán van még remény, talán még visszakaphatom, valahol, valamikor... minden este vele álmodok, erről még egy elég béna és amatőr versem is született. 
Ha megint másfél évet kell várnom rá, állok elébe. Ma valahogy megint több lett bennem a remény, és őszintén bízom benne, hogy nem hiába!
2007.01.31. 16:29
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr136149724
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.