Ma megint a többihez hasonló színvonalas napom volt... de nem gond, holnap már suli, látom a sok okos szakmunkástanuló osztálytársam értelemtől sugárzó arcát, hallom a megfejthetetlen tájszólásukat, érzem a zavaró aurájukat... főleg Annamariét... mellettem ül a kiscsaj... megállás nélkül engem bámul... olyan kis kedveskedő megjegyzésekkel, hogy "nahát Szilvi, de szépen írsz, de gyönyörűen rajzolsz, milyen jó a sminked, de szép vagy, de tetszenek a fülbevalóid", meg ecet. Jön utánam, mint a palotapincsi. Egy idő után idegesítő tud ám lenni! És mindez miért? Mert talán két alkalommal megvédtem, amikor a többiek szivatták. Ez pedig szerintem nem valami egetrengetően nagy teljesítmény. Ott lesz még Adri, aki vlsz. hozza unokatesója levelét... a srác bent van az elmegyógyban. Egyszer sikerült kiszöknie, de visszavitték, most meg nővérkének öltözve akart kisétálni (állítólag még a lábát is legyantázták), de elszakadt a szoknyája, és lebukott csórikám...
Ugyanakkor nem érdekel, hogy a ribancok Pécsen hesszeltek-e vagy sem. Tőlem aztán a föld alatt két méterrel is tölthették volna a szilvesztert (az legalább örömet okozott volna nekem). De legalább két jó dolog van most az életemben: Gábor, még ha távkapcsolat is van, a másik meg a jövő szombati Prosectura koncert (3p és 1c: Pia, Pasi, Pogó, Cigi). Addig elvileg kapok megint ösztöndíjat... zsííír! 
