Tehát hivatalosan is érett vagyok, itt hever előttem az ezt igazoló kék kemény izé. Eredmények:
Magyar 86% (ötös)
Matek: 67% (négyes)
Töri: 82% (ötös)
Angol: 82% (ötös)
Fizika: 64% (négyes)
Akiknek ez még hátravan, azoknak egy kalappal, és megjegyzés: ne szarjatok be. Ha nekem sikerült, nektek még jobban sikerülni fog! :)
Van valaki, aki már régóta végigkíséri az életemet, legalábbis többé-kevésbé. Nem olyan régóta, mint ahogy Zolit ismerném, de lassan öt éve. Eleinte csak távolról csodáltam, aztán mikor már késő volt ahhoz, hogy odamenjek hozzá és beszéljünk, interneten keresztül összebarátkoztunk. Néha eszembe jut, mi lett volna, ha... persze ezek csak feltételezések. Rájöttem, hogy hiányzik. Az ártatlansága, az őszintesége, az érzelmi hevessége, és rádöbbenek, hogy sajnos eltávolodtunk egymástól. Elvileg a jövő héten találkozunk. Akármikor is, de az egész napot vele akarom tölteni. Jó lenne félrevonulni valahova, és életünkben először órákig beszélgetni személyesen. Van egy szám Hátsó Szándéktól, az a címe, hogy Pont olyan, mint én. Na, arról mindig ő jut az eszembe. De kb. azóta, hogy először hallgattam volna azt a nótát. Kicsit bánom, hogy amikor megkaphattam volna, nem szereztem meg. De talán ez sem véletlen. Elvégre boldog vagyok Zolival. Az elmúlt néhány napban, vagy talán inkább hétben többször éreztem, hogy odafigyel rám. Úgy értem, többször éreztem, mint annak előtte. Valahogy most hasított belém a fölismerés, hogy nagy valószínűséggel Cukkerbogyót se látom többé. A kockás pulcsis srác. Már csak négy kép iwiw-en. Ő az a fajta sablonfiú, akinek a félpucér képeire élvezhetnek a lányok a Cosmopolitan lapozgatása közben, de a napi világgazdasági helyzetet lehet hogy nem vele kéne kielemeznem. Bár saját bevallása szerint szereti a matematikát. Na mindegy. Carlos visszaigazolt iwiw-en, kb. egy éve jelölhettem be... hát mit ne mondjak, nem siette el, de ennyi gond legyen. :) Hogy mindezt miért írtam le? Mert volt, illetve van az életemben három fekete szemű Keris férfi: egy elballagott szakmunkás, egy végzett technikus, és egy tanár. :)
LEÉRETTSÉGIZTEEEM!!!
:D
Kezdetnek fél 11-től bent vártam a többiekkel a büfének kialakított teremben, és főttem a saját levemben. Volt időm megtanulni átolvasni még pár tételt, mert mára engem raktak be utoljára. Végére a legjobbat, mi? Igazából szétbaszott az ideg, amikor Dyáék bejelentették, hogy nekik van vodkás baracklevük. Óóó, hogy megörültem neki! Utána már nem is voltam olyan feszült. :) Aztán végül olyan három óra körül (+/- fél óra) behívtak. Húzásaim a következők:
Magyar irodalom: Madách: Az ember tragédiájának fő kérdései. Tudtam, elmondtam, de a végén a tanár olyanokat kérdezett, hogy később egy tanárnő, akit nagyon sokra tartok megsúgta, hogy még ő se értette, hogy mit akar ezzel.
Magyar nyelvtan: a hangalak és a jelentés viszonya. Ha nincs ott egy idióta vers, azt se tudom, hogy mi ez. :D
Történelem: a reformmozgalom kibontakozása, Széchenyi és Kossuth. A források rengeteget segítettek, meg pár évszámban az atlasz. Tanárnő később azt mondta, hogy nem csalódott bennem, és megadja az ötöst.
Fizika: gravitáció. Van Isten! :D A gyorsulásra pályáztam, de azt pont előttem húzták ki. Mivel ezelőtt a rész előtt még kiszaladtam vécére, és még egyszer inni abból a vodkás finomságból, kevésbé voltam összeszedett, így a kísérletnél (fonálingának a végén lévő tárgyat elejtem, megmérem az időt meg az inga hosszát, kiszámolom a gravitációs együtthatót vagy mi a lófasz az) akadtak pontatlanságok, amiért állítólag pontlevonás jár, de ofő azt mondta, megvan a négyes. Huh!
Úgyhogy most már végre koncentrálhatok a nyárra, és idegeskedhetek a felvételi miatt. :) Akiknek még mindez hátravan, azoknak egy kalappal! :)
Egyébként találós kérdés by Peti: Melyik a legerotikusabb étel, és miért? A helyes megfejtő... nem tudom, majd kitalálja, hogy mit akar! :D
Mindig szép a reggel, ha mellette ér. Elfeledteti a világ gondjait. Szeretem. Nagyon.
Péntek délutántól tegnap estig nem volt internetem. Se iwiw, se myvip, se blog, se facebook, se jószartetkódvan... az msn-ről már ne is szóljak, de az most is szar, szóval fölösleges. :) Szombaton azért jól berúgtunk a piactéren, sok hülyeséget beszéltem Zolinak, szerencsére úriember volt, és kedden nem vetette a szememre. A kis tündér. ^^ Készülnöm kéne a szóbelikre, de rohadékul nem visz rá a szentlélek. Bár lennék már túl az egészen! Egyébként most minden szép meg jó, kint kánikula, bent légkondi, mindjárt nekiállok ebédelni, Tesómnak tök jól sikerültek a belső vizsgái (jobb helyeken ilyen is van, khm, hát igen, az nem egy Keri). Szóval minden a legnagyobb rendben, leszámítva, hogy elmarad a szombati PiCsa koncert. Pedig már úgy rákészültem! :( Jáááj, most nézem, milyen háttereket lehet kérni a guglihoz, beszarás! :D Viszont PiCsahonlap nem írja, hogy mikor pótolják be, úgyhogy ha valaki tud valamit erről, vaaagy melót nekem a nyárra (bármit elvállalok, kivéve a béranyaság), az legyen oly kedves, és szójjon má'! Előre is köszi! ^^
Megint halállal álmodtam. Úgy történt, hogy este volt, és esett az eső (igen, tudom hogy valóságban is, de most ez nem erről szól), és tudtam, hogy nyolcra beszéltem meg találkozót Zolival. Észrevettem, hogy már fél tíz vagy fél kilenc van, és fölhívtam. Valamiért pont kint voltam az utcán, mentem hazafelé a játszótéren, nagyjából a középső háztömbnél tarthattam... de Zoli nem vette föl a telefont. Megpróbáltam még egyszer, akkor vettem észre, hogy nem a búgást hallom, ahogy a telefon kicsöng, hanem Zoli ismételgeti, hogy sírok... sírok... sírok... megkérdeztem, hogy de hát mi a baj, és azt felelte, hogy meghalt az anyukája. Hirtelen elindultam szembe, a CBA felé, és mondtam neki, hogy ha akarja, máris indulok Sióagárdra, de már nem hallottam, hogy mit válaszolt. Bementem a boltba, ami igazából jobban hasonlított a 160-as alatti Coopra, de lényegtelen, és amikor kosarat szereztem, már Zoli is ott volt, de nem tűnt se szomorúnak, se boldognak... olyan... természetes volt, nyugodt, mint általában. Kérdeztem, hogy éhes-e, mert ha igen, akkor veszek kalácsot (miért pont kalácsot?), de csak hümmögött. Valahogy minden olyan megszokott volt, aztán ha jól emlékszem, valahova el kellett mennie, én meg csak vártam a boltban... csak vártam és vártam már órák óta, de nem jött vissza. Kinéztem az üvegajtón, és akkor láttam, hogy már reggel van. Föl is ébredtem. Furcsa álom volt, egyáltalán nem az a pihentető fajta, pedig jó lenne már napfényes zöld erdőkkel, tündérekkel, kölyökmacskákkal, szalmatetős házikókkal álmodni. Bírnám, kifejezetten bírnám. Majd ma megpróbálom.
Egyébként voltam bent suliban megnézni az éretlenségijeimet. Egész jók lettek. Aszongya, a fizika 50% (na jó, ez pont nem lett egész jó :D), a matek 67% (megvan a négyes geciii! :D), a töri 77% (három pont, három kibebaszott kurva pont kellett volna az ötöshöz bazz!), a magyar 83% (egye-bassza, ebbe most nem kötök bele). Szóval asszem nem hozom előre a fizikát. De majd még meglátom. És ne feledjétek, már csak 11-et kell aludni Hétköznapi Picsalódásokig*! :D
*by Rémarc, még valamikor az átkosban :D
Újabb hülye álmom volt. Valami vízpartra készültünk nyaralni, ami messze volt, mégis hamar odaértünk, és Zoli is velünk volt. A strand valahogy olyan volt, mintha a Szelidi tavat, a Balatont és a horvát tengerpartot összekeverték volna. A parton egy szép, okkersárga üdülőépület volt, meg mindenféle standok, mögöttünk magasodott az a kopasz hegy, amit Horvátországban látunk, és valahogy a tó (mert leginkább tó volt) közeli túlpartján is magas hegyek voltak, de ott már fákkal benőve. Valamiért haza kellett jönnöm, és tudom, hogy secperc alatt ide is értem. Csak a szállodába szaladtam föl, de valahogy mégis itthon voltam, és akkor vettem észre, hogy Zoli is elkísért. Közben viharossá vált az idő, én meg csak az asztal fiókjában matattam (nincs is fiók az asztalomon). Mire visszaértünk, már szürke felhők takarták el az egész égboltot, és fönt, a szemközti hegyekben is úgy hullámzott a víz (hogy került oda?), mintha szökőár készülődne. Ültem a kőparton, ha jól emlékszem, Siófokon van ilyen, a vízbe lógattam a lábam, valami ordenáré tiritarka fürdőruha volt rajtam, és néztem azokat az óriási hullámokat ott fönt a magasban, és éreztem, hogy nagy baj lesz, de valamiért mégse féltem. Aztán fölébredtem, mert Izus hívott.
A nyárnyitó egyébként szerintem kurvajó volt, mint mindig, Tesócimtól és Izustól kaptam egy üveg Kalinka Szamovárt, ami szerintem a legjobb pia, amit ember valaha kitalálhatott! :D Koncert után fölmentünk Tekébe, nagyon jól éreztem magam, köszönöm mindenkinek, aki "tettes" volt ebben, és bár szemlélője voltam némi fail-nak, amiket ide inkább nem írnék le, tudom jobb az úgy, ahogy van. És ha Zolit el tudtam volna verni csocsóban tíz-nullra (ahogy a múltkor is, khm), akkor többé nem zsidózhatott volna előttem. Nyolc-kettőre kapott ki, ebből a kettőből az egyiket én rúgtam. Profizmusom határtalan. 12-én meg PiCsa, egyébként magamhoz képest szorgalmasan tanulok az éretlenségire (amint azt a mellékelt ábra mutatja :D). És nektek hogy tetszett a nyárnyitó, és ki jön PiCsára? :)
Azon filóztam egy pillanattal ezelőtt, hogy vajon mit kapok Zolitól szülinapomra.
Lehet, hogy piát*. Ha így lesz, akkor ne anyámék előtt adja oda.
Ha anyámék előtt adja oda, mondja azt, hogy alkoholmentes.
Ha mégis alkoholos, mondja azt, hogy majd az esküvőnkön megisszuk.
Ha ezt mondja, feleségül kell vennie.
Ha feleségül kell vennie, elintézem, hogy hamar megtegye.
Remélem valami tisztaszeszt kapok. :D
*Tuti nem pia lesz, szerinte illetlenség nőnek piát ajándékozni. Szerintem nem. :) Meg egyébként se számítok nőnek.
