Megint halállal álmodtam. Úgy történt, hogy este volt, és esett az eső (igen, tudom hogy valóságban is, de most ez nem erről szól), és tudtam, hogy nyolcra beszéltem meg találkozót Zolival. Észrevettem, hogy már fél tíz vagy fél kilenc van, és fölhívtam. Valamiért pont kint voltam az utcán, mentem hazafelé a játszótéren, nagyjából a középső háztömbnél tarthattam... de Zoli nem vette föl a telefont. Megpróbáltam még egyszer, akkor vettem észre, hogy nem a búgást hallom, ahogy a telefon kicsöng, hanem Zoli ismételgeti, hogy sírok... sírok... sírok... megkérdeztem, hogy de hát mi a baj, és azt felelte, hogy meghalt az anyukája. Hirtelen elindultam szembe, a CBA felé, és mondtam neki, hogy ha akarja, máris indulok Sióagárdra, de már nem hallottam, hogy mit válaszolt. Bementem a boltba, ami igazából jobban hasonlított a 160-as alatti Coopra, de lényegtelen, és amikor kosarat szereztem, már Zoli is ott volt, de nem tűnt se szomorúnak, se boldognak... olyan... természetes volt, nyugodt, mint általában. Kérdeztem, hogy éhes-e, mert ha igen, akkor veszek kalácsot (miért pont kalácsot?), de csak hümmögött. Valahogy minden olyan megszokott volt, aztán ha jól emlékszem, valahova el kellett mennie, én meg csak vártam a boltban... csak vártam és vártam már órák óta, de nem jött vissza. Kinéztem az üvegajtón, és akkor láttam, hogy már reggel van. Föl is ébredtem. Furcsa álom volt, egyáltalán nem az a pihentető fajta, pedig jó lenne már napfényes zöld erdőkkel, tündérekkel, kölyökmacskákkal, szalmatetős házikókkal álmodni. Bírnám, kifejezetten bírnám. Majd ma megpróbálom.
Egyébként voltam bent suliban megnézni az éretlenségijeimet. Egész jók lettek. Aszongya, a fizika 50% (na jó, ez pont nem lett egész jó :D), a matek 67% (megvan a négyes geciii! :D), a töri 77% (három pont, három kibebaszott kurva pont kellett volna az ötöshöz bazz!), a magyar 83% (egye-bassza, ebbe most nem kötök bele). Szóval asszem nem hozom előre a fizikát. De majd még meglátom. És ne feledjétek, már csak 11-et kell aludni Hétköznapi Picsalódásokig*! :D
*by Rémarc, még valamikor az átkosban :D
