PatkányBlog

Még csak most kávéztam, mert idáig nem volt víz, és a kapucsínóért most nem sikítottam föl. Asszem az készül víz helyett tejből. Martha Stewart okoskodik a tévében, de túl messze van a távkapcsoló, pedig valahogy az agyamra megy ezzel a tudálékos stílusával: "vágjunk fel 10,125 köbhüvely 87,33 Fahrenheit fokos vajat 0,35 X 0,55 hüvelykes darabokra, majd a megfizethetetlenül drága KitchenAid robotgépünkkel (nem, más nem jó, ha sima noname robotgéped van, húzd is le magad te fillérb*szó kis szar, te háziasszonyok szégyene, te) 2,375-ös fokozaton 616 másodpercig keverjük habosra pontosan 5234 szem kristálycukorral, fontos, hogy a szemek mérete 0,01 és 0,018 hüvelyk közé essenek, és szabályos kocka alakúak legyenek, MÁSKÜLÖNBEN EGY RAKÁS SZAR LESZ A SÜTEMÉNYED BAZMEG!!!" Inkább Nigella-t bírom, ő lazább. Egyébként tanulnom kéne, nagyon lassan rakódik le az agyamban a mikrobiológia, bár tegnap vízhólyagosra írtam a kezem, mire minden ábrát szépen aprólékosan magyarázatokkal, áttekinthetően, fogalmakkal lerajzoltam magamnak, mert máshogy úgyse tudnám megjegyezni, ha csak bámulom a monitort. Tényleg tudni kell egy környezetesnek ennyi kurva enzimet meg aminosavat? Tényleg tudnom kéne több száz baktérium latin nevét? Nekem csak egy kettes kell, aztán felejtsük el egymást. Kemolitotróf autotróf baktérium. Tavaly ezen hasaltam el. Energiaforrásként szervetlen anyagokat használ, a szenet szén-dioxidból nyeri. Ja, és tényleg.
D. ma megy csapatépítőre, én meg már nem is tudom milyen érzés este egyedül itthon lenni. Az előző munkahelyén ha éjszakás volt, mindig kért home office-t, itt pedig még nem volt beosztva éjszakába, de azt mondja, hogy akkor is bent kell lennie. Szóval legalább szokom, de akkor is. Délután dolgozok, utálok hazajönni az üres lakásba úgy, hogy tudom, nem fog utánam 1-2 órával hazaérni a délutános műszakból. Talán megint bringával megyek, hétfőn is azzal mentem, és most legalább hűvös van és felhős az ég, kisebb eséllyel kapok napszúrást. Azért jó tudni, hogy izommunka szempontjából bírom a 32 km letekerését, és még a Nagy Emelkedőn is fel tudok már jönni egy seggel, eggyel alacsonyabb sebességgel, mint amivel sík terepen tekerek. Egyedül az ülés töri meg a seggem ekkora távon, de egyébként meg annyira kikapcsol és lelazít az egész, meg hogy nem kell a buszon, metrón, villamoson a sok tajparaszttal verekedni az állóhelyért is, szívni a testszagukat, brrr. Más kérdés, hogy a péntek délután mindig húzós, és miután hat órán keresztül görnyedek, jót fog-e még tenni nekem, ha hazafelé 17 kilométert még tovább görnyedek, ez... sőt, most megnéztem a guglisztrítvjún, 18 km. Badass Szilvus elemében lesz. Mondjuk arra is gondoltam, hogy eltekerek a Nyugatiig, az csak 7 km, és vonattal jövök haza. Csak fel tudom imádkozni a bringát. Bár a kreszről sok fingom nincs, úgyhogy Körút helyett inkább a Duna mellett kéne tekernem. Az meg még szép is este, van bicikliút meg babámfasza. Számításaim szerint bőven elérem a 21:43-as vonatot haza. Asszem visszatérek a prokarióták világába. Rámfér.