PatkányBlog

Mindent, csak tanulni ne kelljen rovatom ma esti részeként gondoltam elolvasom a híreket. A portált, ahonnan tájékozódni szoktam, ma kétszer nyitottam meg direktbe, és nagyjából folyamatosan néztem telefonról a közösségi oldalon megosztott újdonságokat. Most aszongyák, hogy aggasztó a munkaerőhiány itthon. Ez furcsa, épp ma mondták a tévében, hogy az egyik budapesti kórházban egy egész osztálynyi ápoló mondott fel és ment át dolgozni a szomszédos, újonnan nyílt bútoráruházba (ez itt a reklám helye, az IKEA-ba), mert konkrétan sokkal jobban megéri nekik ott dolgozni, kevesebb munkaóráért több pénzt kapnak. Szóval az IKEA biztosan nem szenved hiányt munkavállalókban. Más kérdés, hogy remélem hamarabb lesz szükségem norvégmintás lámpabúrára, mint orvosi ellátásra. A Szárnyas Fejvadász oldalát is követem, tuggyatököm miért, ott is olyan hirdetések jelennek meg, hogy az agyam eldobom, és szívem szerint még további húsz évig kihúznám a sulit, mert arányait nézve jobban keresek diákpénztárosként a teszkóban, mint ha elmennék dolgozni esetleges diplomával, és egy szinte használható, sőt állítólag jó angol nyelvtudással, meg némi alázattal. Műszakozás, túlóra, legalább egy idegennyelv ismerete, négy órában bejelentve, stb. mindezt minimálbérért. És ez az általános. Hát csoda, ha aki tud, elhúz innen? Nincs pincér, szakács, orvos, asztalos, informatikus, ápoló, óvónő, takarító... akit a végzettsége nem köt szorosan ide (pld. egy jogász akármennyire tanult ember, külföldön a magyar joggal nagyjából kitörölheti), fontolgatja hogy lelép, és jól is teszi. Minek gebedjen meg itthon éhbérért, amikor néhány száz kilométerrel odébb elismerik a munkát, amit végez? Persze nyugaton sincs kolbászból a kerítés, ezt első kézből tudom. Oltári kulturális különbségek vannak, és sokszor még a diplomás, adott ország nyelvén folyékonyan beszélő szép, szorgalmas fiatalokat is cselédszámba veszik. Több ismerősöm is panaszkodott erről. Nem minden a pénz, ezt elismerem. Hiányzik nekik a családjuk, a barátaik, és ők is hiányoznak nekik, nekünk. Az internet összeköt, az jó, de például hiányzik, hogy csak egymás mellett terpeszkedve nézzünk valami hülye rajzfilmet vagy horrort, nem is kell szólnunk egymáshoz, csak a tudat, hogy ott vagyunk, és ugyanarra gondolunk. Kurvára kibaszottul hiányzik. De nem akarok önző lenni.
Kisgyerekes anyukák vs. mi. Megint felröppent egy blogon, ahova persze nem lehetett kommentelni, hogy valamelyik szabadszájú gyerektelen kiosztotta az otthon tespedő, háromévente GYES-ért szülő, albérletkunyeráló, lehetőleg egyedülálló "anyákat". Az érintettek gondolom rárepültek, mint légy a szarra, őket ne sértegesse senki, ők már teljesítették a princípiumot. Szerintem az a princípium akkor lesz teljesítve, ha a gyerek felnőttként értékes, hasznos tagja lesz a társadalomnak. Egy fél éves gyerek elhiszem hogy nagy idő- és energiabefektetéssel jár, nem beszélve a pénzről és az egyéb lemondásokról, de ha már most így odavannak, mi lesz velük az elkövetkezendő alsó hangon 25 évben? Vagy akár életük végéig? Mert ha az a gyerek ötven éves lesz, anyának-apának akkor is a pici kis porontya lesz, és aggódni fog érte, és ez teljesen természetes. De amikor a lába mellett egy gyerek, a babakocsiban még egy, a hasában a harmadik, életében két hetet nem dolgozott, a pasija (ha van) vagy dolgozik valamit normális, bejelentett munkaviszonyban olyan bérért, amilyenért; vagy nem, és az ingyen elvihetős csoportokban kéregetnek rugdalózót, babatápszert, pelust, miegyebet, és lehetőleg három szobás, belvárosi, bútorozott albérletet, max. harmincezer + rezsiért. Na ezzel van tele a tökünk. Meg amikor teljesen, totálisan elhagyják magukat azért, mert a gyerek. Biztos kurva élet, hogy nem lesz ideje napi másfél-két órákat fitneszkedni meg edzeni, följön rá némi túlsúly, de azért egy hajmosás, egy szempillaspirál, meg egy vállalhatóan csini gönc nem igaz, hogy nem fér bele. Mindannyian el tudjuk hagyni magunkat valamiért, de bakker, amikor a legnagyobb fájdalom ért, akkor se mentem ki rendezetlen kinézettel az utcára, mert az én nyűgöm, bajom nem a világra tartozik, semmi közük hozzá. Nem mondom, hogy soha nem mentem sehova belőtt haj vagy smink nélkül, de ha egy mód van rá, ezeket nem mulasztom el. Főleg nem egyfolytában. Most egy nőt mutatnak a tévében, aki úgy néz ki, mint a Macskafogóból a szőke hajú patkánycsaj. Szomorúnak induló, de happy enddel záruló történetet mesél. Attól függetlenül tisztára olyan, csak a hangja más.
Hajat kéne mosnom. Holnap úgyse lesz hozzá semmi humorom. Mostanában valahogy fáradt vagyok ha kell, ha nem. Jól vagyok, csak fáradt. Nem akarom elkiabálni, de már asszem hetek óta nincsenek rémálmaim. Nem fáj annyira beszélni róla. Nem mintha egyébként szeretnék beszélni róla.
Talán fogytam valamennyit. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tavaly óta rámszaladt tíz kilóból lement vagy másfél. Ennek örömére bevágtam most egy kis tál csilisbabot. Finom lett, bassza meg. Előtte meg fagyit toltam. Gondoltam elkapcsolom a picsás műsort a Cookie-kinézetű műsorvezetővel, de utána meg a Brüno lesz alig háromnegyed óra múlva, addig épp hajat tudok mosni. Már lejár a fejemről.
Egyébként meg vagyunk áldva a vízzel is. Csomószor szar a nyomás, tetőtől talpig habban várom, hogy ne csak vékony sugárban csapathassam magam, miközben a mentás tusfürdő csípi a szemem, de én még mindig jobban jártam, mint szegény D, aki mindig kifogja azt az 5-10 perces időintervallumot, amikor egyáltalán nincs meleg víz. Értem én, hogy odakint negyven fok van, örülnünk kéne a frissítő zuhanynak, de tudod mit? Nem, inkább nem. Vagy mosogass el jó zsíros kotlát hideg vízben. De legalább a vécé elkezdett ereszteni. Mármint a kivezető cső alul. Nagy élmény volt mezítláb beletrappolni a kék linóleumon tocsogó vízbe, de legalább az első riadalmam elmúlt, amikor észrevettem, hogy nem a jóformán vadonat új mosógép dobta be a törölközőt, hanem később én a cső alá, hogy amíg meg nem javítják, az alattunk lakó kiscsaj ne ázzon el.
Mától megint tülkölnek éjszaka a vonatok. "Anyád temetésén dudálj, faszomöccse", mondaná Mucsi művész úr. Tibi atya kiátkozott a fészbukos csoportjából, szóval Humbák Művekbe se megyek többet. A szabad véleménynyilvánítás mellett kampányolva kicsit álságos, hogy ha valaki normális stílusban, okkal és joggal kritizálja őexcellenciáját, akkor tiltást érdemel. Hát a kurva anyádat, admin, szívjatok gázt, a lopott poénjaitokat meg kenjétek a hajatokra. A PiCsa támogatásokat lejmol, kaptam Lópici Gáspáros pólót Anyától, de az Auróra téma. :) Más nem nagyon van. Megyek hajat mosni, mostanában göndören hordom, és bár magától is az lenne, de kicsit ráhúzok és belövöm, ha már göndör, legyen igazán göndör. Aztán lehet, hogy megint levágatom, hiányzik az igazi rövid hajam. De ahhoz meg még fogynom kéne, hogy csini rövid hajú csaj legyek, és ne véresszájú ősleszbika. Minden a látszat.
Izus holnap reggel szül. Sokat gondolok rá, csak nem akartam zavarni, gondolom most úgyis mindenki írogat neki mindenfélét. Több, mint egy éve nem láttam. Remélem hamarosan sor kerül rá. :)