PatkányBlog

Jó rég nem írtam. Privátot se. Azt hiszem, nem nagyon volt mondanivalóm. Most sincs sok, csak tanulnom kéne, ahhoz viszont már késő van, hogy nekiálljak takarítani. Meg fáradt is vagyok hozzá. Rá kell állnom a gyogyibogyóra még időben. Múltkor volt a Csúcshatás a tévében. Már rég meg akartam nézni, úgyhogy megragadtam az alkalmat, és nem bántam meg, tetszett. Klassz ez az új tévé. Olyan, mint én, nagyképű, széles és sötét. :)
Mostanában fáradt vagyok. Kíváncsi lennék, vajon miért, de azt hiszem, egyszerűen csak lelassult az életem. A diákszövetkezet folyton baszogatott az egészségügyi kiskönyvvel (régi szép idők, amikor kb cserkészbecsszóra adták a munkát...), azt intéztem, csomó időpontomat az áruház mondta le mert csóróság volt náluk... most meg mire minden elsimulna, már tanulni kell. Ettől függetlenül igyekszem majd dolgozni menni, hiányzik, kell a lé. Meg hogy ne érezzem magam haszontalannak, hogy emberek között legyek, hogy meglegyen a motiváció, hogy fölkeljek reggel, különben picsán lesz rúgva a szám széle. Sokszor legszívesebben csak feküdnék egész álló nap. Nem csinálva semmit. Nem olvasnék, nem néznék filmeket, csak feküdnék, és elképzelném, hogy az elmém kiürül, majd megszűnik létezni, finoman ráhullik egy nagy, puha felhőre, elalszik, és ott marad, lassan messze száll vele. Egy ideje azon tanakodok, hogy talán beszélnem kéne valakivel, aki jártas az ilyen gondolatokban, de nem ítélkezik. Talán jó lenne hangosan kimondani dolgokat anélkül, hogy attól kéne tartanom, hogy bárki agyára mennék. Aki nem is nézegeti az órát, hogy mikor jár le a drága ideje, amit rám szánt. Érdekes, de arra jutottam hogy el kéne mennem egy templomba. Tudom is már, hogy a környéken hol van református templom. Legjobb emlékezetem szerint még az életemben nem tettem be a lábam templomba lelki megtisztulás céljából. Máskor attól félek, hogy nem maradt bennem semmi alázat, mindent csak fikázni tudok, és tele vagyok kifogásokkal, lekicsinyléssel és felsőbbrendűségtudattal. Úgy gondolom, nem vagyok egy hülye ember, de magas lóról nagyot lehet esni. Honnan tudom, hogy mindent jobban tudok, mint mások? Honnan veszem, hogy okosabb vagyok, mint ők? Egy ideje meg se fordul a fejemben, hogy másnak talán máshogy jók a dolgok, mint nekem. Ha mégis erre jutok, egyszerűen hülyének nézem az illetőt. Aztán, ha szerencsém van, rájövök, hogy talán mégis inkább én voltam korlátolt és beszűkült. Ritka, de ilyen is van. Boldog vagyok, hogy van nekem D, aki rá tud világítani a dolgok azon oldalaira, amiket nem látok meg, vagy egyszerűen ignorálok. Rá hallgatok. Nem tudom, ragaszkodtam-e már valakihez, akit én választottam (tehát nem rokon) ennyire szívvel-lélekkel. Úgy emlékszem, hogy nem. Talán mert nem én választottam, hanem ő. Fogalmam sincs. De nincs is jelentősége. Oly sok mindent elcsesztem már az életemben, de ezt nem akarom, és ha megőrzöm, akkor megőriztem mindent. Annyira szeretnék jó feleség lenni, de vajon megvan hozzá a kellő türelmem?
Hétvégén otthon leszünk, lány- illetve legénybúcsúra megyünk, utána hétvégén esküvőre is, a kettő között lesz a szülinapom, meg egy valag zh. Bakker, jövőre harminc éves leszek. Belegondolni is rémisztő. Se családot nem alapítottam (oké, ez egy sztereotip elvárás, klasszikus értelemben vett családot nem is fogok alapítani), nincs normális munkám, nincs normális végzettségem, nincs jogosítványom... más is ennyire keveset tud fölmutatni ennyi idősen, vagy csak engem ért a megtiszteltetés, hogy főbalfasznak nevezhetem ki magam? Na mindegy, odáig még van egy év, egy hét, és fél nap. Nincs más hátra, mint előre.
Érdekeseket álmodok mostanában. Hirtelen egyet se tudnék felidézni, ami furcsa, ha az emlékezetem nem csal, néhányat még meséltem is D-nek. Élénk álmok, mozgalmasak, néha ijesztően, máskor vidámak, de van, hogy csak... szokatlanok, életszerűtlenek. Elvégre ezért álmok. Amíg nem rémálmok, addig minden csodás. Gyakran vannak rémálmaim. Rengeteg vér.
A gépem is rosszalkodik, de ezt csak tegnap kezdte. Azt hittem, ma már jobb lesz, de hogy miért gondoltam, hogy meggyógyul... abszurd, nem? :) Majd megkérem D-t, hogy nézzen rá. Na de most már ideje tanulni, amíg még van miről, mert ha kifüstöl nekem a lapos, begorombulok.