PatkányBlog

Annyi minden történt mostanában, vagyis az elmúlt bő három hónapban, hogy az csuda! Voltunk nyaralni, összeköltöztünk, megvolt a "hivatalos" eljegyzés is, átestem életem egyik legmegrázóbb eseményén, de összességében sokkal több jó dolog történt, és nagyobb fajsúllyal, mint rossz. Jó dolog az együttélés, bár épp meséltem Tesómnak (aki idő közben Svájcban tölt egy évet, erről majd később), hogy tele van a hűtő és minden polc kajával, nassolnivalóval, alapanyagokkal, készétellel, ami nem is lenne gond, csak imádok enni, jót enni, sokat enni, ami eléggé fasírtban (tessék, már megint a kajáláson jár az agyam) van azzal, hogy szeretem a már meglévő ruháimat is. D. naponta két és fél órát edz, viszont én olyan lusta vagyok, hogy a föld megbüdösödik alattam, marad hát az önmegtartóztatás. Hát már amikor. Belegondolva nem is értem, hogyan lehettünk mi bő egy évig kb. távkapcsolatban, havonta maximum 2-3 találkozással. Egy idő után majd biztos nosztalgikus romantikával fogok visszagondolni rá, hogy jé, hát olyan is volt, de most még nem, most még mindig az újdonság örömével is tölt el, hogy nem kell a Keletinél búcsúzkodnunk néhány nap együttlét után. Asszem köztünk megvan az a harmónia és egyetértés is, amit mindenki szeretne, de csak keveseknek adatik meg. Kurvanagy mázlista vagyok.
Tesóm augusztusban ment ki egy évre au pair-nek, legfőképp nyelvtanulás céljából. Jó családhoz került, kedvesek, segítőkészek, a picike is aranyos, csak hát szörnyen hiányzik. Mindazonáltal remélem haza se jön, ebben a putris, mocskos és korrupt országban egyszerűen nincs elég jó lehetőség a tanult, művelt, igényes embereknek.
A barátaimról keveset tudok mostanában, főleg face-en tartjuk a kapcsolatot, egyedül Tábornokkal találkozok személyesen a suliban, de a hónap végén vagy november elején be tudunk költözni Pestre (most Érden vagyunk), és akkor már kivitelezhetőbb lesz a kapcsolattartás a többiekkel is, hiányoznak nagyon.
Ha van egy kis időm (ritka dolog), elképzelem, hogy milyen lesz az esküvőnk. Jó lenne ősszel tartani, kicsit korábban, mint most, idén az ősz keddi napra esett, és szombaton úgy örültem, mint majom a farkának, amikor megtaláltam a télikabátom. De egy szép, halovány szeptember végi napsütéses délután tökéletes lenne. Az a csodálatosan versbe szedett, szeptemberi bágyadt búcsuzó... hiányzik az olvasás is, arra se sok időm van. No de majd kitalálok valamit :)