PatkányBlog

Az a jó a GinkoPrim-ben, hogy baromi valóságos álmai lesznek tőle az embernek. Így sokkal izgalmasabb. Ráadásul általában szépek. Volt egy időszak néhány éve, amikor hetekig minden álmom hasonló volt úgy, hogy egyébként nem volt köthető semmilyen olyan helyzethez, ami a valóságban történt. Baromi pihentető volt, reggel nem azért akartam visszaaludni, mert még fáradt voltam, hanem olyan csodás volt az egész miliő, hogy vissza akartam menni. Néha sikerült. Bár... akkoriban elég sokat hallgattam egy angol duó zenéjét, talán azért.
Elveszett egy bejegyzésem a buzeráns vírusok miatt. Talán jobb is, de az is lehet, hogy semmi jelentősége. Ma alig némi kis vérhugyozás után sikerült rendbe raknom ezt is, úgyhogy megint zavartalanul tudok hírt olvasni, ghettoredhot-ot nézni, és a monitoron is azonnal megjelennek a leütött karakterek. A zene se akadozik. Halál pöpec. Hm. Eszembe jutott a minap egy vers is, amire már évek óta nem gondoltam. Nem nagyon találtam sehol, bár szerencsére emlékszem az egészre. Persze mire kifogástalanul összeraktam a sorokat agyban, a google is megtalálta. Meh, hiányzik a szépirodalom. Bár... a környezetkémia legalább érdekes. A szerves nem az. Meg is húztak belőle. Remélem szerdán átmegyek.
Hívtak inni péntekre, de nem lehet... tanulni kell. A szombat az más, akkor lehet hogy érdemes lenne kiereszteni a gőzt. Gyümisör, sör, bor, konyak, rövid, rövid, tömény, rövid, shot, pezsgő, rövid, tömény, tömény, aztán opcionálisan asztalon táncolás, kocsmai verekedés, csoportos garázdaság, vagy bármi ilyesmi.