Pontosan tudom, hogy hol a helyem. Az ember csak saját magára számíthat. Azért valahol mégis ijesztő, hogy amikor szeretnék beszélni valakivel, rájövök, hogy nem tudok kivel. Akik volnának, azokkal nem akarok ilyesmiről beszélni, akikkel még tudnék... olyan nincs. Talán jobb is így. Építgetem tovább a falakat. Meh, pedig már majdnem abbahagytam. :)
Tarts a magasba
2016.01.17. 03:02
Címkék: melankólia
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr238279016
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.