PatkányBlog

Kilenc éve írom ezt a cuccot. Néha nem is tudom már, hogy miért. Bár olykor hasznos visszakeresni vagy visszaolvasni ezt-azt. Mindegy. Már sajnálnám abbahagyni.
Tegnap voltunk Tesómmal piálni szilveszter apropóján. Diszkó. Túlárazott pia, tömeg, közepesen szar zene, hamar leléptem. Nem volt semmi említésre méltó. Nem hiányoztam oda, szeretem Tesómat, de szívesebben ittam volna a haverjaimmal valami kocsmában vagy házibuliban. Valahol szánalmasnak éreztem, hogy aránylag fáradtan hajnal kettő és három között én estem haza legelőször, de nem érdekelt. Csak itthon akartam lenni végre. Kevés alvás után korán keltem, bevásároltam, takarítottam, mostam, főztem, glancoltam... picit fáj a bölcsességfogam, megint szarakodik valamit. Rosszat is álmodtam. Nem hiszek az újévi fogadalmakban vagy ígéretekben, úgyhogy nem is írok, mondok vagy ígérek semmit. Ha az ember el akar határozni valamit, akkor azt nem feltétlenül kell dátumhoz kötnie. Nem tudom, hogy ettől az évtől mit vártam. Mondjuk változások éppen voltak, de nem bántam meg, épp ellenkezőleg. A meglepetés ereje. Valóban nem számítottam ilyesmire, de hát ember tervez, Isten végez. Tesómmal talán mintha eltávolodtunk volna egymástól. Meh, fáradt vagyok most ehhez. Nem is nagyon van miről írnom. Várom, hogy múljon az idő.