Asszem véget ért a leendő fizikatanári, fényesnek korántsem ígérkező pályafutásom. Hiába pótfelvételiztem, nem vettek föl. Úgyhogy most bazira kétségbe vagyok esve. Szerencsére mindenki mellettem áll (család, barátaim, Táborok), és nem engedik hogy elhagyjam magam, de sajnos ettől még kész vagyok. Rettegek attól, hogy mi lesz. Tervben van a pótfelvételi az Óbudai Egyetemre, és verem a fejem a falba de sürüven, hogy sima jelentkezéskor ott nem jelöltem meg semmit, ugyanis 250 ponttól már vették föl az embereket (nekem 324 lett). Viszont ami jó: Tesómat felvették Zalaegerszegbe, és Izust is Dunaújba (megint, ő asszem most bsc-t kezd, eddig fsz-en volt). Péntek reggel azért bitti ami bitti a saját dékánhelyettesünkkel is beszélek, hogy nem lehetne-e tenni valamit. Tábornok azt mondja, hogy tanulnom kell, és hogy több van bennem annál, hogy egy érettségivel a zsebemben trógeroljak életem végéig (természetesen nem ilyen nyersen fogalmazott). Tudom, hogy igaza van, de sorozatos kudarcok után kicsit már kezdek kételkedni magamban. Amikor apát az előbb felhívtam, neki is az volt a legelső kérdése, hogy lesz-e pótfelvételi, és hogy fel a fejjel. Tegnap már végignéztem a lehetséges variációkat, de még sajnos nem hirdettek meg semmit, kell várni pár napot. Az Óbudaira esélyes a dolog. Komolyan mondom, ha oda felvesznek, tényleg véresre tanulom a picsámat. Évi és Peti is segítenek, tegnap Peti adott egy csomó tanácsot, ma pedig Évi írt az ottani hökösöknek, és felajánlotta, hogy holnap bekísér, hogy beszélhessek velük. Szóval még él a remény, és úgy érzem, hogy a mostani állapot egy múló szar, amiből majd föl fogok ébredni, és akkor minden jobb lesz. A hírös-nevös Ötvöslóránttttudomángyetem meg beveheti tövig, bő nyállal. Ha nem üvegből meg mészkőből lenne az épület, komolyan mondom felgyújtanám a vérbe. Persze az elég önző dolog lenne. Nem értem, miért történik ennyi rossz dolog velem. Próbálok iparkodni, jó ember lenni, de néha úgy érzem, hogy valami rohadtul azon van, hogy megfosszon a hitemtől. De nem, nem, nem. Kitartunk, megoldjuk, ügyesek leszünk. Mindenki mellettem áll, Tábornok is biztosított arról, hogy segíteni fog és támogat mindenben (ahogy tette azt eddig is). Szeretném, ha a továbbiakban is hinni tudnék abban, hogy nem olyan gonosz ez a világ, és hogy nem véletlenül születtem rá.