Már megint baromságot álmodtam. Az volt, hogy hazautaztam, fogtam Tantit és Tesómat, és lementünk Sióagárdra, hogy megkeressem Zolit és jól beolvassak neki. Nyár volt, legalábbis jó idő. A családja nagyon segítőkésznek bizonyult, mikor odaértünk, hellyel kínáltak, és szóltak is Zolinak, mire ő lejött... és innen indult be az abszurd rémálom. Ugyanis felnőtt emberekhez méltóan megbeszéltük, hogy mi miért történt... halkan, kiabálás nélkül, mintha csak az időjárásról csacsognánk. Bosszantott a dolog, mert rohadtul nem ezt terveztem, de úgy gondoltam, ha ő normálisan szól hozzám, nekem sincs más választásom. Sőt, a végén még vissza is kísért minket Szekszárdra. Valami kisvasúthoz hasonló busszal mentünk, és hiába bizonygattam neki, hogy nyugodtan maradhat otthon, nélküle is hazatalálok, ő jött. Érdekes. Már csak azért is, mert nem szoktam vele álmodni. Talán azért se, mert általában a legkisebb gondom is nagyobb annál, minthogy rajta agyaljak. Persze sokszor eszembe jut, hiszen a miértemre még mindig nincs azértmert. Na de sebaj.
Egyébként elvagyok. Tanulgatok, dolgozgatok, suliba járogatok. Néha szorongok, néha vidám vagyok. Szóval a szokásos.
2012.03.15. 17:43
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr1006149078
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.