PatkányBlog

Ma igazán hosszú, hosszú-hosszú napom volt. Eleve nem aludtam sokat, aztán reggel rögtön kezdhettem egy EU és Magyarország ZH-val, majd Márkék voltak olyan kedvesek, és megtanítottak néhány mátrixműveletre (hihetetlen, mennyit számít, hogy elmagyarázzanak valamit az embernek!), aztán szokásos vektor kis ZH, fél óra alvás, aminek hála tiszta nyál lett a füzetem. Na mindegy. Utána uccu mechanikára, amiből szerencsére csak holnap írunk, onnan egyenesen gazdasági menedzsment ZH-ra... jó, ez meg az EU ilyen egykredites tölteléktárgyak, amikből úgy is jócskán megvan a kettes, ha az ember kicsit használja az eszét, mert a legtöbb dolog triviális nyilvánvaló. És az egészet megkoronázandó: vektorgyak nagy ZH. Márknak és Gábornak köszönhetően, akik délelőtt rengeteget segítettek, a beugró mááár meglett, a többi még rejtély... de legalább hozzá tudtam nyúlni. Aztán Melinda, Anita, Tábornok meg én nekiálltunk csocsózni, hogy levezessük a feszültséget. Végülis reggel nyolctól este hétig bent voltunk a suliban, csomó dolgozatot írtunk mind, én kávén és cigin éltem... aztán... aztán... aztán Tábornok és én ketten maradtunk. Este tízig beszélgettünk, de lehet hogy csak azért addig, mert tízkor asszem zár a suli, és bár izgalmas lett volna ott éjszakázni, valahogy inkább kihagytuk. Tök jó vele élőben dumálni. Művelt, aranyos, picit még gyerek, de akkor is... van közös témánk, nem az van hogy ülünk egymás mellett és mélyen hallgatunk. Nem megy ki a fejemből, ahogy rám mosolygott és megsimogatta az arcomat.