Annyira kívánom, hogy az már őrület! Magamban akarom érezni a farkát, ami tényleg akkora, amekkorának mondta, ha nem nagyobb. Rágondolok és elélvezek... közben olyan kis szende, olyan kis ártatlan élőben... csak msn-en bújik ki belőle az állat. Nem hagyhatom, hogy másé legyen, mielőtt én megkapnám. Kell nekem ez a srác. Akarom. Bármit megtennék neki, érte... és neki erről fogalma sincs. Addig jó. Ha már fölnyársalt se tudhatja meg. Az én titkom. Amíg szanaszét nem kefél, nem nyugszom. Kíváncsi vagyok, szombaton megkapom-e a magamét, ahogy várjuk. Érdekes, mert jobban vágyom megcsókolni, mint lefeküdni vele. Fogni akarom a kezét, a szemébe nézni, a haját simogatni... ma, amikor csak mi ketten fönt cigiztünk a tetőn, valahogy nagyon boldognak éreztem magam. Néztem őt, ahogy hosszú ujjaival a szájához emeli a cigit, messzibe réved, szív, kifújja a füstöt, amit a szél tovakergetett... különleges, mégis ugyanolyan, mint az összes többi. Valahol fáj, hogy csak megdugni akar. Végülis... ha azt akarja, az nem gond, mert én is akarom. Őt.
2010.11.25. 00:16
Címkék: névtelen tábornok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr46149176
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.