Nagyon hosszú. Ami azt illeti, kurvahosszú. Főleg a délelőtt. Bementem a rendőrségre tanúskodni, ahol is egy fiatal nyomozó közölte, hogy neki fogalma sincs a tavalyi koncertről, amit felhoztam (kérdezte, hogy tudom-e miért vagyok ott), hanem inkább egy Posztós Klaudia nevű személy iwiwes adatlapjáról akar beszélni. Na köpni-nyelni nem tudtam. Elmondtam mindent az utolsó szóig, és őszintén ledöbbentem, hogy már ezért is föl lehet jelenteni valakit. Áh, most itt Szekszárdon bazinagy divat lett mindenből rendőrségi ügyet csinálni, és bár rühellem a divatokat, ebből úgy látom én sem maradhattam ki. Ujjlenyomat, fénykép táblával (hogy minek?), meg amit akarok. Illetve hát nem... mire kiléptem a rendőrségről, Rozin ott figyelt egy húszezres csekk, hogy rossz helyre álltam. Érdekesnek találtam, hogy nincs rajta se nevem, se pecsét, és mikuláscsomagba se rakták bele, azért eltettem, és a suliban ünnepélyesen darabokra szaggattam. Később megtudtam, hogy hülye sógoromék szórakoztak, akik szintén a rendőrségen voltak tanúskodni Chopper-féle ügyben. Oké, suliba be, negyedik órára beértem, és minden bajom volt kb. Délután megbeszéltem Gáborral a megbeszélendőket. Szar volt, szakítani mindig szar. Hiányozni fog, de jobb lesz ez így. Igazából nem akarok róla beszélni, erről az egészről nem akarok beszélni, ne is hozza föl senki. Jól be akarok baszni, és ennyi.