Egy pár perce eszembe jutott, hogy mennyien változtak meg körülöttem az elmúlt három évben... van olyan, aki csak az elmúlt három hónapban. Oké, persze mindenki változik, én is. Ez általános. Külsőre is, de inkább belsőre... az emberek már csak ilyenek. Megváltozott Tesóm, Iza, Dóricám, Zoli, és egy csomó mindenki, akikről azt hittem X ideje, hogy ők mindig olyanok maradnak, amilyennek megismertem őket. A béna ember is bízik a mankójában, hogy az sosem fog eltörni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden változás negatív, egyszerűen csak... van. A csapat egy része megkomolyodott, mások csak most kezdenek dimbulni. Valahogy teljesen be tudok fordulni ettől, néha úgy érzem, olyanokban inog meg a bizalmam, akikben nem kéne, mert talán nem is adtak rá okot, csak én most azt hiszem, mert történnek dolgok, és egy pár szó vagy mondat olyan érzést vált ki az emberben, hogy fölösleges a léte; ha nem kap néha egy mosolyt attól, akitől pedig jólesne, akkor kész... Gáborral kb. a válás szélén vagyunk, nem érdekel, lesz ami lesz. Őszintén szólva már tényleg leszarom az egészet. Gondolom ő sem fogja lucskosra sírni a párnáját. Holnap a suliban is vérengzést kell rendeznem, talán ez lenne a legelső hely az egész világon, amit porig égetnék, a romjait lehánynám, savval leönteném, és valami ördögi erőnek áldoznám. Majd utánanézek, hogy hogy kell, de szerintem attól is az övé lesz, ha csak nagyon erősen akarom. Mennyi mindent akarok nagyon erősen! Hát még mások... nem igazságos ez az egész. Bár ha az élet mindig igazságos lenne, vagy nem lennének emberek, vagy egyszerűen csak nem lenne értelme, hogy legyünk, mert mindig ugyanazt a nótát fújnánk... azért egy napra kipróbálnám. Nyári szünetet viszont egy alapos berúgással fogok kezdeni, mert csak, mert jól fog esni már végre. Még úgyis megvan a Livitől szülinapomra kapott pezsgőm... bár reménykedtem benne, hogy azzal majd valami mást is ünnepelhetek. Bár a tököm tudja. Ha heroinista lennék, most tuti belőném magam. Olyan érzésem van, mintha halványulnék, és lassan eltűnnék. Nem sok maradna utánam, ami arra emlékeztetne másokat, hogy valaha léteztem, és köztük voltam, bár vannak, akik nekem hiányoznának, és nem kicsit hiányoznának, és fogalmuk sincs róla, és elmondanám, de nem lehet!
Egyébként majdnem jó napom volt. Pár órára nem kellett bemennem, javíthatok majd fizikából (szóval ha ügyes leszek, év végén is meglesz a négyes), megírtam a törit, az se lett rossz, holnap jön a magyar szóbelifaszom, aztán egy matekdoga, hó végén az angol... kurrrvára boldog vagyok tőle. De legalább Carlos ma olyan, de annyira édesen mosolygott rám, hogy egy hétig ezzel fogok álmodni! Ha volt a mai napnak fénypontja, ez az volt. Délután csocsó (végre!), aztán haza... reménykedtünk benne Tesómmal, hogy Katalina kimegy a tanyára, de nem így lett... pedig készülnie kéne az osztálytalálkozójára, khm. Pénteken Pitbull... várom is meg nem is. Egyfelől jó buli, másfelől meg ugyanúgy szar vége lesz, mind eddig majdnem mindegyiknek. De ezúttal lehet, hogy utoljára.
