Most hirtelen ez jutott eszembe. Az óvoda. Mi is ez tulajdonképpen? Oké, a meghatározás valami olyasmi lenne, hogy ide hozzák azokat a gyerekeket a szüleik, akik mázlisták, mert mindkét felmenőjük dolgozik, ezáltal nincs idejük velük játszani napközben, és itt tanulják meg a szocializáció alapjait, meg versikéket, gügye kis dalocskákat, meg ecet. Na, szerintem egyáltalán nem! Az óvoda nem más, mint leendő terroristák, sorozatgyilkosok, maffiavezérek, hajléktalan drogosok és prostituáltak melegágya. Igen, imádom a gyerekeket! Itt inkább azt tanulják meg a kis szörnyetegek, hogy hogyan kell valaki életét pokollá tenni, hogy vicces dolog ágyba pisilni, mert utána az óvónéni csúnyákat mond, másokat bántani, megalázni, kiszolgáltatni, utálni a spenótot és minden más főzeléket és levest, meg ilyenek. Valahogy az én időmben még nem erről szólt az egész, és elég gáz, mert biztos nem vagyok egyedül a véleményemmel. Ma, ha elmegyek a régi ovim mellett, a kis taknyosok olyan cifrán káromkodnak, hogy egyszer Isten bizony megállok a kerítés mellett, hátha tanulok valami újat. Ezek fogják rám áldozni az adójuk 1%-át, ha a szeretetotthonban leszek? Chöhh, na azt nem akarom megérni. A mai gyerekek eszméletlenül pofátlanok! Nemcsak az ovisok, a kiskamaszok is. Tizenhárom éves kisgyerek megállít, hogy adjak neki cigit?! Így?! Pofám leszakad. Hova züllik még ez a nép? Na mindegy...
Más: ma az egész napom furcsa volt. Hajnalban azt álmodtam, hogy a ZMNE-re járok (később eldöntöttem, hogy oda nem is fogok jelentkezni, mert tutira nem vesznek föl semmilyen karra), és ott mindenféle nyúzott állaton lovagoltak a diákok. Undorító volt. Aztán hirtelen otthon voltam, egyedül, estefelé, és kopogtattak az ajtón. Zoli volt az. Amint kinyitottam, belépett, szájából lógott ki a cigi, nem szólt semmit, csak nézett maga elé halálosan nyugodtan. Persze megörültem neki, átkaroltam a derekát (miközben arra gondoltam, hogy ejnye, valaki igencsak felszedett egy pár kilót - nem mintha igazából jogom lenne ilyesmihez), és örömtől ragyogó arcon kitessékeltem a sötét lépcsőházba, hogy "de hát itt bent a lakásban tilos a dohányzás!", de felajánlottam neki, hogy megvárom, amíg elszívja. Szóval ilyen és ehhez hasonló képekkel ébredtem föl, pontosan 7: 52-kor. Hát, három perec alatt cinkes lett volna beérni a suliba, második órám amúgy sem volt, elhatároztam hát, hogy majd ráérek még bemenni. Rendbe szedtem hát magam, elmosogattam, és leültem kockulni. Gothart.hu-n olvastam egy egész jó verset, írtam is kommentet, hogy nagyon klassz, meg ecet, aztán széllel szembe Rozizva nagy nehezen beküzdöttem magam a Ziskolába. Ott minden a szokásos terv szerint ment, megírtam az elmúlt három év legszarabb töridogáját (szerintem a harmincéves háborút a németek vívták Franciaországgal, Spanyolország birtoklásáért, de később a németek győztek, mert segítettek nekik az angolok. Erről a későbbiekben nem kívánok szót ejteni, a töri nem az én rezortom, és kész). Informatikán látom ám, hogy írt a gótártos srác: mint kiderült, ő is szekszárdi, találkozzunk, ecet. Már ma akarta, de Nyuszuval már le volt zsírozva a pletykaest, így áttettem holnapra. Mindezt miattad, te raj! :D Kíváncsi leszek rá... nem hinném, hogy nem ismerem legalább látásból. Egyébként most látom gótárton, hogy egy Scarlette nevű (az oldalon igen elismert) nőszemély verset írt, amiben ő törött szárnyú angyalként szerepel, és kb. ugyanazokkal a képsorokkal ábrázolt mindent, amikkel én egy régebbi novellámban, AMIT PÁR NAPJA TETTEM FÖL ERRE A KURVA OLDALRA!!! De tortenetek.hu-n már ezer éve fönt van, egyébként valamikor tavaly január-február környékén írtam. Nekem ez több, mint gyanús! Gondoljátok, hogy plágium? Ha valaki akarja, bemásolom mindkét írást, hogy vonhassatok párhuzamot. Vöhh, megyek aludni olvasni egy kis Stephen Kinget!
