Réka (www.aboutagirl.blogol.hu) blogján (hol máshol? :) találtam egy érdekes témát, ami hosszú idő után megint elgondolkodtatott, bár szilárd állásfoglalásom van az ügyben. Ez pedig, ahogy a cím is mutatja, az abortusz. Gyilkosságnak számít? Vagy inkább életmentésnek? Az egyház (főleg a katolikusok, khm) a Bibliával tiltja, ugyanígy az emberek nagyrésze, és az erkölcsi morál is. De kérdem én: miért kellene megszülni egy szegény ártatlan gyermeket, amikor például az anya még kiskorú, vagy nem tudja eltartani, és a gyerek nélkülözésben nő föl? Vagy ha neadj' Isten nemi erőszak miatt esik teherbe valaki? Vagy egyszerűen csak mert "becsúszott", és az anyuka fél, hogy elveszíti miatta a párját, vagy esetleg nem tudnának rendesen megélni... véleményem szerint semmi értelme egy kisbabát csak azért megszülni, hogy utána húsz évig (plusz-mínusz X év) minden garast kuporgatni kelljen, hogy legalább egy pár új cipőt lehessen venni neki, mert a régiből már kilóg a lába ujja, vagy egy tábla csokit... gondolom észrevehető volt, hogy abortuszpárti vagyok, bár az is biztos, hogy az abortuszon átesett nők jó része (kb 70%) utána depresszióba esik, vagy legalábbis lehangolt lesz, gyötri a lelkiismeret-furdalás, és persze utána (főleg ha az első terhességet szakítják meg művi úton) nől a komplikációk száma. Ilyen például a koraszülés, méhen kívüli terhesség, egyebek. Neten, példuául google képkeresővel lehet találni képeket, amik ábrázolják, hogy hogyan végzik el az abortuszt, és vannak olyanok is, amiken látszik elég jól (legtöbb helyen az arányok is egész jól kivehetők, mert van valami konkrét viszonyítási tárgy) hogy hogyan is néz ki egy ilyen kioperált csecsemő. Én azt vallom, hogy az abortusz nem gyilkosság, mert az ilyen babák gyakorlatilag egy új esélyt kapnak arra hogy éljenek, és nem úgy kell leélni nekik 72 évet, hogy valakinek a tévedései voltak, vagy egy elszakadt óvszer végeredményei. Édesanyámnak két terhességmegszakítása volt (az első egy évvel azután, hogy megszülettem... és ne érezzem magam elrettentő példának :D, egy pedig Tesóm születése után egy évvel), én úgy vettem észre, hogy igazán lelkileg nem rázta meg a dolog. Nem vagyunk mélyen vallásosak, szüleim egyáltalán nem, Tesóm is csak annyira, hogy evangélikus gimnáziumba jár (ugye, te Antikrisztus?), szóval szerintem semmiféle akadálya nem volt. Anyám így döntött, és tudom, hogy ha megszületik a másik két kistesóm is (akikre egyébként sokat gondolok, hogy mi lett volna, ha...), anyagilag leroggyantunk volna. Most nem lenne számítógépünk, Tesómnak nem lennének márkás cuccai, nem lenne jó kocsink... szóval sokmindenről le kéne mondani, illetve le kellett volna. Persze most fölmerülhet a kérdés, hogy az anyagi javak megérik-e két "ember életét"? Hát ha abból indulok ki, hogy talán ők azóta már megszülettek egy másik testben, egy olyan környezetben, ahol jó körülmények között fel tudják nevelni őket, akkor igen. De most tényleg... nem jobb inkább elvetetni egy magzatot, minthogy utána valami tragédia történjen? Telis tele vannak a híradók pöcegödrökbe szült kisbabákkal, vagy olyan, általában egy évesnél fiatalabb gyerekekkel, akikkel a saját anyjuk végzett. Nem akarom senkire ráerőltetni a véleményem, sőt, kommentek formájában szívesen várok mindenféle hozzászólást, csak most leírtam, amit én gondolok erről a témáról. Hála a jó égnek, nem fenyeget az a veszély, hogy komolyan gondolkodnom kéne egy abortuszon, mert ugye egy gramm megelőzés jobb, mint egy kiló utólagos kezelés. Szóval fiúk, lányok, ésszel a hormonokkal! Ma már annyi módja van annak, hogy elkerüljük a nem kívánt terhességet... akik viszont a közeljövőben terveznek gyereket, azoknak sok szerencsét hozzá! :)

Egyébként ma jó kedvem van, suliba kivételesen érdemes volt bemenni, szétvisítottam az agyam. Szegény magyartanár kiakadt, hogy mit képzel a csapat jórésze magáról (pókerező srácok, vihogó lányok), nem tanulnak semmit, bejárnak melegedni meg hülyéskedni, pedig felnőttoktatáson vagyunk, mindenkinek van már szakmája, el lehet menni dolgozni, mert így csak az állam tart el minket az adófizetők pénzén... erre egyik hülyegyerek benyögte, hogy "persze, a gázt is miattunk zárták el!". Na akkor majdnem lefordultam a székről a röhögéstől! :) Így leírva nem akkora poén, de ott, órán... azt hittem, az agyam eldobom! Laci hozott árpát és kukoricát, így egy lyukasórában Emese beültette a megcsupaszított fikuszt, én pedig egy adag muskátlit és néhány kisebb virágcserepet. Csináltam már hozzá egy szép kis falragaszt a saját két kezemmel a matekfüzetbe, de Emese kérésére átjavítottam. Himnusz is lesz, április elsején meg szétszedjük az egész sulit... ha minden összejön, szó szerint. Egyébként meg hogy nem tanulok: oké, tudom, hogy kevés tantárgyam van (matek, irodalom, nyelvtan, töri, fizika, angol, infó), de akkor is! Két év alatt kell megtanulnunk azt az anyagot az érettségire, amit más (normálisak) négy év alatt... de 4,4 lett az átlagom most félévkor, szerintem az nem rossz. Persze faterom kitalálta, hogy hát még az érettségi tantárgyakat négyesről ötösre... mondtam neki, hogy rendben, meg tudom csinálni, de cserébe nem fog cseszegetni a piercing miatt. De merthogy ő ígyis-úgyis cseszegetni fog. Na gondoltam magamban, és meg ígyis-úgyis megcsináltatom. :) Mára ennyit! Akkor a témahozzászólásokat várom! Kellemes hétvégét mindenkinek!