Oké, nem panaszkodom, mert tényleg arra akartam szánni a szünetet, hogy lazítsak egy jó sort, és végre kipihenjem magam, de ez már kezd átcsapni az unalomba. Minden szórakozásom az, hogy Rémarcút szívatom msn-en, és a beszélgetések egyre laposabbak lesznek. Most spontán le is tiltottam a picsába, mert csak idegesít a hülyesége, és nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet emberi lény ennyire rogyott elméjű?! Hazudozik is jobbra-balra (tudom, megszólalt a gödörből a lyuk, jogos...), de én mások szórakoztatása miatt hazudok neki, ő meg azért nekem, mert hülye! Tesóm össze akarta hozni egy sráccal, és Rémarcú mondta is, hogy neki bejön a gyerek, de ez nem volt kölcsönös, és hirtelen már Rémarcúnak sem tetszett... tesómmal lebasztuk mint a pengős malacot. Gábor szólt, hogy gyorsan találjak ki valamit, hogy hetedikén ne lógjon rajtam. Kun, ott leszel, nem? =) Szóval ja. Alig járok el itthonról, csak az a napi egy óra, amit Gáborral töltök, úgyhogy elhatároztam, hogy ma lemegyek tesómmal meg Izáékkal, holnap meg ha jó idő lesz, végre kimegyek a kápolnához egyedül, ha már Gáborral nem tudtunk menni. Bár úgy nézem, elég csúnya felhők gyülekeznek... de már üresnek érzem magam, írni is alig tudok ide (egyébként meg semmit), sablonossá vált az életem, kezdek rájönni, hogy ez így nem jó. Minden nap ugyanaz... vajon lesz idén is olyan szép nagy hó, mint tavaly, meg három éve? Én örülnék neki... de most nem tudom, hogy mit csináljak. Na mindegy, keresek valami megoldást.