Szégyellem leírni, és igazából fogalmam sincs, hogy hogy történhetett, de smároltunk. Igaz, hogy csak álmomban, és amint fölébredtem, gyötörni kezdett a lelkiismeret. Mintha igazából megtörtént volna. Hogy került az álmomba? Miért pont ő? Oké, tetszik, ez köztudott tény, de évente nagyjából kétszer találkozunk személyesen, mindketten hosszú ideje boldog párkapcsolatban élünk... és mégis álmomban ott állt velem szemben, nem volt rajta póló, gyengéden megfogta az arcomat, és azt suttogta, miután már adott a számra egy puszit, hogy "ne aggódj, csak egy ártatlan kis csók". És én aggódtam, mégis megtettem! Olyan rohadtul érzem most magam! Álmomban nagyon jól tudtam, hogy nekem van Gábor, akit szeretek. Szeretek? Imádok! De mégis megcsókoltam Lolácskát, még ha csak pár másodpercig is tartott az egész, mert felébredtem. Vajon ő álmodott már ilyet? Vagy Gábor? Ő csókolt már meg olyan lányt álmában, akivel olyan viszonyban van, mint én Lolácskával? Megtenném ezt ugyanígy élesben? Biztosan nem. Januárban is le tudtam mondani Lolácskáról, még utána néhányszor visszautasítottam... augusztusban, amikor találkoztunk, semmi nem volt, ültünk egymás mellett, és dumáltunk. Jó, készült egy kép, amin egymást átölelve vagyunk (myvipen fönt van, ha érdekel valakit, a harmadik mappában), de semmi egyéb. Puszival köszöntünk egymásnak (arcra adott puszival!), és alig egy órát volt lent, tanúink Zil, Jucus, és Rozi. Persze az is lehet, hogy holnapra már elfelejtem az egészet (nem fogom), és jön Gábor, és hozzábujcizva már nem fogok ilyeneket álmodni. Nem hiszek ugyan a sorsban, de az talán mégsem volt véletlen, hogy tavaly ősszel Lolácska addig húzta-halogatta a döntést, hogy mikor ejtsünk meg egy amolyan kétszemélyes találkát, amiről a barátnője nem tud, hogy végül úgy állapodtunk meg, hogy oké, akkor legyen január. December végén találkoztam vele, öt percre csak, de örültünk egymásnak. Néhány napra rá már jött Gábor (akkor már ismertem is, csak még nem jártunk), és lestornoztam az egészet Lolácskával. Ezt azóta sem bántam meg. Ami meg Gáborral kialakult, azt senki kedvéért nem tenném tönkre, még ha csak egy ártatlan kis csókról is lenne szó. Azon is filóztam ma, hogy tulajdonképp Lolácskával nem is illenénk össze (bár tavaly Sallainé azt mondta, hogy igen, mert mindketten dilisek vagyunk kissé, és Lolácska fiú létére lányos, én meg lány létemre fiús vagyok). Ő meg én két egymáshoz ugyan közel álló, de mégis két különböző világ vagyunk. Vagy ezt csak hiszem? A bátyjára lennék egyszer kíváncsi, állítólag neki derékig érő fekete haja van. Csak úgy megnézném. Ettől függetlenül Gábor hajával senkié nem veheti fel a versenyt... naphosszat el tudnám birizgálni... pödörném, befonnám, kifonnám, fésülgetném, rágcsálnám a végét, stb... most kitalálta, hogy fogyni akar. Nehogymá'! Én pont ilyennek szeretem, amilyen! Rájöttem, hogy nekem már nem tetszenek a vékony srácok (kivétel Lolácska), ennyi erővel akár egy kapanyelet is ölelgethetnék. Bocs a vékonyaknak, de kanyarodott az ízlésem, amióta kezd benőni a fejem lágya. Viszont úgy vettem észre, hogy kevesebb szemüveges pasi van. Vagy csak ennyire nem figyelem őket? Holnap ha nem felejtem el, megszámolom, hogy hány fiatal szemüveges fiút látok, mondjuk 15-30 év között. Legyen már holnap ilyenkor!