Szarul vagyok, nagyon szarul. Szerencsére csak fizikailag, legyengített a suli és az alig kevesebb, mint ezer barom. Gyűlölök oda járni! Egyedül a péntekek elviselhetők, mert akkor már bennem van, hogy másnap már hétvége, enyém lesz az egész világ, nem fognak cseszegetni, végre nyugtom lesz, meg ilyenek. A legutóbbi elég vicces volt: Mányokra mentem Gáborhoz, és amikor megüdvözöltük egymást, kitaláltam, hogy veszek ki pénzt, bemegyünk a Casinoba, és megiszunk egy-egy sört. Benát már ott volt Nagyi, akkor már sejtettem, hogy ebből nem csak egy sör lesz... úgy is lett. Kilenc körül átmentünk egy másik helyre, mert Casinoban valami zenekar volt, és belépőt szedtek. Szóval eliszogattunk jó darabig, majd kissé megcsúszva mentünk haza. Másnap délután kitalálta, hogy nézzük meg a Hideg Csontokat. Rólam tudni lehet, hogy a horrorfilmeket és néha a thrillereket úgy nézem, hogy csukva van a szemem, és az arcomat egy párnába vagy akármibe fúrva hátat fordítok a tévének. De hát úgy gondoltam, hogy most úgyis hozzá vagyok bújva Gáborhoz, csak nem fogok úgy betojni... ja, az első negyed óra után elaludt. Én meg berezeltem. Nem is mertem odanézni egy csomószor. Nesze nekem, nem fosok eléggé a háziszellememtől, még ilyen mentális terrort is át kell élnem! Ja, egyébként megkérdeztem Gábort, és azt mondta, hogy ő is sokszor érzékelte már a kis pajtásomat, néha meg is rémült, hogy ott van, csak nem mutatta ki. Bölcs döntés volt. Azt mondta, hogy nem nálunk van, hanem a szomszédban, csak átmászkál. Hozzátette, hogy a szomszédban tuti meghalt régen valaki. Fogalmam sincs, amióta ideköltöztünk, nem is tudom, hogy halt-e meg valaki a lépcsőházban. Na sebaj, film után rendbeszedtük magunkat, és mentünk Bonyhádra, Zakata próbára. Nagyi már az induláskor részeg volt, mikor odaértünk, rájöttem hogy éhes vagyok és fázom, de szerencsére ahol a szükség, ott a segítség: jött Monsu, aki kaját adott, és a fűtést is bekapcsolták. Hamar bulihangulatba kerültem, gurultak le a sörök, énekeltem, aztán egy kis időre befordultam a múltam miatt, eltöprengtem azon, hogy Gábor egy sokkal tisztességesebb lányt érdemelne, mint én, meg ilyenek, de hamar visszazökkentem a régi kerékvágásba, bementem, és éjfélig minden haláli jó volt, megjelent Leslie, vele is beszélgettem, ittam, ittam... aztán ledőltem az asztalra, és majdnem elaludtam, de túl nagy volt a zaj. Nem tudom, mennyi ideig lehettem úgy, mert bár megmozdulni nem tudtam, beszélni sem, de egyfolytában járt az agyam, és sokmindent hallottam magam körül. Oké, volt hogy el is aludtam, ezt aláírom. De arra emlékszem, hogy amikor pont azon filóztam, hogy szegény Gábor most mit szólhat, hogy én már most kiütöttem magam (szerencsére nem hánytam, nem is voltam rosszul, csak elfáradtam), de nem sokáig zavart, mert éreztem ahogy átölel, majd rádől a jobb vállamra, és feladja az éberlétet. Kettőkor ébresztett a pultoscsaj, már csak négyen voltunk: Nagyi, Gábor, Leslie, meg én. Zárni akart, mi taxit hívtunk, hazamentünk... én alig vártam, hogy folytathassam alvást, de nem csak én voltam így vele. Vasárnap meg már csak hesszeltünk, szép idő volt, meg minden, boldog voltam. Hétfőn aztán elkezdődtek a szürke munkás hétköznapok, és megint érzem hogy a nappal felemészti az erőmet, az éjszaka pedig az őrületbe kerget a maga összes kísértetével és koboldjával. Tegnap óta ugyan még egy védelmezőm van: egy fehér tigris, elfér a tenyeremen, és haláli aranyos! Már három plüssel alszok. Így már jobb. Persze szívesebben aludnék Gáborral, de egyelőre beérem ennyivel. Egyébként ha valaki esetleg tud olyan sulit, ahol két (és nem három, nem négy) év alatt le lehet érettségizni nappalin, az szóljon legyen szives! Előre is köszi!