Ma elég furcsa napom volt, azt hiszem. Megejtettük a bolondballagást, hát csudaszép voltam talpig rózsaszínben, majd töltök fel képet, ha tudok. Suliban végigjártuk az összes termet, és Révai tanár úr hangját is hallottam életemben először. Ez úgy történt, hogy épp mentünk ki cigizni szünetben, amikor valaki mondta, hogy majd megyünk végigjárni a termeket. Ő erre annyit mondott mosolyogva, hogy inkább ne. Hát, nyáron hiányozni fog, de szeptembertől tuti hogy megint ugyanúgy fogom bámulni, ahogy eddig... magam miatt. Is. Meg miatta is, mert jól néz ki. És mert túl elérhetetlen. Mondjuk akkor tuti hogy egyáltalán nem érdekelne, ha megkaphatnám. Végülis... annyira így sem. Gábor miatt. Is. Szóval suli után (ami delet jelent) kimentünk Sporihoz négyen, az Adidas angyalkái (mák volt, hogy nem égtem egyedül, mert Szaby is beöltözött), utána Tesco, utána gyakszi... szóval bejártuk az egész várost, közben volt egy vicces bringapumpálós mutatványom is... inkább volt szánalmas mint vicces, de optimista ember lévén én a magam részéről inkább viccesnek titulálom. Szóval gyakorlaton még ma se hagytak békén, volt kávéfőzés, vevőkiszolgálás, stb. Az oktatóktól ezüst karkötőket kaptunk (én a magam részéről fülbevalónak jobban örültem volna, de mindegy, ezt majd odaadom tesómnak) meg egy szál kálát, amit sikerült megtépáznom miközben Roziztam haza. És mindenki kinevetett a kinézetem miatt... ja, amikor mentünk Sporihoz, jött szembe Gábor. Szegénykém egy szót nem tudott szólni, csak a fejéhez kapott, és nézett rám értetlenül. Mondtam neki, hogy én szóltam előre, hogy rózsaszínben leszek, mire ő felkiáltott, hogy "de ennyire?!". Igen. Meg se csókolt, nehogy rúzsos legyen. Mert azt olyan nagyon bonyolult dolog letörölni! Mindegy, nem esett jól, szerintem ha valaki szeret engem feketében, akkor egy napig igazán kibírja, hogy rózsaszínben is szeressen. Mindegy. Utána kint a parkban már kiszedtem a hajamból a cuccokat, meg letöröltem a pofámat, gyűrűk-nyakláncok le, kezdtem hasonlítani egy olyan izéhez, bigyóhoz na, minek mondják azt, má... emberhez, na! Gábor akkor azért nézett rám furcsán amikor leértem, mert nem puszival kezdtem, hanem a leszerelkezéssel. Nem volt hajlandó elmondani hogy mi a baja, én meg azt hittem hogy még mindig a rózsaszín szerelés. Hát szedtem le magamról a sok kütyüt, mikor Kiss Tomi szólt, hogy drága szerelmem valami puszifélére vár ám, azért néz rám úgy, ahogy. Oké, puszi... ahogy ott ücsörögtünk, odajött Batman is, később még egy csöves srác, aki totál csont és bőr volt, és mindkét alkarja iszonyatosan össze volt vagdosva, tele volt hegekkel... a bal be is volt kötözve. Dina megkérdezte, hogy mi történt, a srác azt válaszolta, hogy begyulladtak a sebek és azt fertőtlenítette le meg kötözte be az orvos. Erre Dina lerántotta a kötést, mire amaz felszisszent, és látszott, hogy nem régen összevarrott sebek vannak alatta. Dina elkezdte osztani csórikámat, hogy mennyire hülye, meg tűnjön el onnét, meg emo, meg hogy akkor nem fájt amikor vágta, csak amikor leszedik róla a kötést, meg ilyenek. Rászóltam, hogy ha cseszegeti, attól nem lesz jobb szerencsétlennek. Nem érdekelte. Szerintem ezzel most túllőtt a célon. Ha így vélekedik, akkor szerintem még soha nem vágta meg magát, és nem tudja hogy az mikor esik úgymond jól és mikor fáj. Én sajnáltam azt az ágrólszakadt, tényleg csontsovány csövest, úgy tudom hogy megölték az anyukáját, vagy mi, és kb. ki-be "mászkál" az elmegyógyintézetből. De erre nem merek megesküdni. Ezt azért megjegyeztem Gábornak is, őt sem hatotta meg, mert mint mondta, nem haverja, nem ismerőse, hát akkor nem foglalkozik vele. Ez így rendben lenne? Álarcot hordó érzéketlenekkel lennék körülvéve? Ha most eszembe jut, hogy majdnem napra pontosan két éve láttam ugyanezt a pasit ülni fönt a szikláknál, akkor is frissen volt összevagdosva a keze, akkor nem én voltam az aki észrevette ezt, hanem Zoli... én először azt hittem, hogy be van tépve, Iza is azt hitte... Zoli hívta föl rá a figyelmünket, hogy lehet, de össze is nyirbálta magát. Utána már nem tudtam rajta nevetni, és nem is akartam. De most akkor mi van? Hol van az a határ, ami előtt meg kell vagy lehet szólni az embereket és utána már inkább csöndben kell maradni, hogy ne tetézzük a bajt? Ma valaki azt mondta, hogy állítólag Panda soha nem bízta meg Dinát azzal, hogy terelgesse a társaságot. Az más kérdés, hogy ehhez én hozzáfűztem, hogy anno Panda nekem is magyarázott erről valamit, de én úgy vagyok vele, hogy mindenki egyenrangú ott lent a parkban, és nekem sincs semmi jogom, hogy mint egy pulikutya, terelgessem a nyájat, de ugyanígy másnak sem. Voltak akik megpróbálták, és most meg lehet nézni őket. Neveket nem írok, nem is akarok írni, de szerintem a Promis társaság tudja, kikről beszélek. Minden esetre nekem rosszul esett, hogy Dina megbántotta ezt az ágrólszakadt kis szerencse nélkülit, mert ő nem azért metélte össze a karját, hogy utána teli pofával hősködjön vele, hogy milyen vagány, hanem mert megnyugtatja. Szemébe néztem és láttam. Van különbség emos geci és valódi lelkibeteg között. Nem arra van szüksége az ilyennek, hogy mindenki belerúgjon és baszogassa, hanem inkább néhány jó szóra, és az is rosszul esett, hogy Gábor is letojta. Vagy csak bennem van a hiba? Néha elgondolkodom azon, hogy mennyiben hasonlítunk és mennyiben különbözünk egymástól Gáborral? Minden esetre holnap megkérem, hogy miután bemutattam fateromnak, ne Promiba vagy kocsmázni menjünk, hanem egyenesen hozzánk, mert már tényleg szeretnék vele kettesben lenni. Nem a felnőtteknek való dolgok miatt, hanem csak úgy, hogy egymásra tudjunk figyelni. Bár ma megint éreztem hogy fogja a gondolataimat... ha azt akartam, hogy jobban hozzám bújjon, megtette, ha azt akartam, hogy hosszan megcsókoljon, megtette... és ilyen már régen volt. Úgy értem, mikor elkezdtünk rendszeresen lejárni Promiba, akkor még volt rendszeresen, azóta ritkán... és én ezt szeretném visszahozni, mert ez nekem nagyon hiányzik. Ettől valahogy úgy érzem, hogy közelebb kerülünk egymáshoz, és hát egy szerelmes mit szeretne ennél jobban? Most már tényleg pihenni szeretnék, és csöndet is szeretnék, és hozzábújni és aludni, és végleg megnyugodni. Neki más tervei vannak. Öregszem?