Igen, mindig, mert hiába próbált nekünk bekeverni drága azt-hittem-hogy-barátnőm, nem sikerült. Ezt beszéltük valamelyik délután Promiban, ahol meggyőződhettem róla, hogy nem csak én vagyok az, aki nem igazán csípi. Tomi kezdte, hogy mennyire nem szereti az olyan embereket, akik keverik a szart, megosztják a társaságot, és mikor ezt elmondta, jelentőségteljesen rám nézett, mintha megkérdezte volna, hogy tudom-e kiről van szó. Mosolygott, én folytattam a mondókát, hogy én pedig azt nem szeretem, ha valaki elkezd lejárni, és rögtön nekiáll dirigálni mindenkinek mindent, mint egy királynő, aki nem tűr semmiféle ellentmondást. Tomi folytatta: "...és gondolom azt se, ha rámászik Foxyra!". Na ott tapintott rá a lényegre! Visszakérdeztem, hogy ezek szerint ő is észrevette-e? Azt állítólag nem lehetett nem észrevenni. Na mindegy, úgy kb. nyolcan megbeszéltük, hogy nem lebasszuk, csak szarni fogunk a fejére. Ha valamit kérdez, akkor nem, most nincs, nem akarok menni, nincs kedvem, stb. Na, pénteken lejött. Gáborral éppen félrevonultunk lelkizni valamit, csináltam egy minihisztit azt hiszem, megint Eszter, de már nem igazán tudom. Ja, igen. Hogy szegény csajnak beilleszkedési problémái vannak, és ezért szeretne ragaszkodni ahhoz a valakihez, aki két évig biztos pont volt az életében. Lehet mindenkinek kettőt találgatni hogy ki az a biztos pont. Megmondtam, hogy lehet hogy én egy geci vagyok, de magasról leszarom a bajait, az én életem sem habostorta, egyébként is a csaj találta ki, hogy legyen vége, nem tudom most mit rinyál, de az szent igaz, hogy ha egyszer a szemem elé kerül, kitépem az összes haját, de minimum rávezetem, hogy ne legyen két- vagy akár egyértelmű, mert akkor tényleg nekiszalad a kezemnek és abban nem lesz köszönet. Na, szóval ezt rágtuk át, de végülis megnyugtatott, hogy valószínűleg nem mer majd odajönni hozzánk, a másik meg az hogy én megbízom Gáborban, csak zavar a csaj... ha egyszer ő szakított, akkor most mégis mit akar? Én szeretem Gábort a saját lelkemnél is jobban, és hűségesebb vagyok hozzá mint önmagamhoz, és nem fogom elhagyni, mert benne minden megvan, amit kerestem. Sőt még több is, az a bizonyos tökéletes plusz. Na lényeg a lényeg hogy amikor a beszélgetés végén visszatértünk a többiekhez, meghallottuk Virág hangját. Azzal a huzattal megfordultunk és félreültünk. Azt utána azért megfigyeltük, hogy tényleg nem nagyon foglalkozott vele senki, de hát ez van, magának kereste a bajt. Gábor kitalálta, hogy nem megy haza, bent marad velem. Oké, beleegyeztem, bár aggódtam, mi lesz vele hogyha mondjuk nekem haza kell majd mennem, vagy valami. Később mind felmentünk Tekébe: Dina, Ric, kis Aranyi, Zil, Gábor meg én. Tök jó lett a hangulat, ittunk, csocsóztunk, amikor is megjelent a színen az a srác, akit Virág agyonkeresett már rajtunk, de ha jól tévedek, senki nem tudta, hogy kiről beszél. Én is csak onnét, hogy Gábor mondta. Jó. Aztán volt egy olyan jelenet, hogy Virág (közben valahogy odakeveredett, passz) nagyon tenni akarta a szépen annak a pasinak, de hát neki az arcáról lerítt, hogy hova kívánja. Előfordul az ilyen... később láttam, ahogy egymagában ül egy baszottnagy asztalnál, és a kutya oda nem ment volna hozzá... hát ez van, saját magának köszönheti. Dina is leosztotta szép finoman, közben besétált Komjáthi Gergő is, aki megkérdezte, hogy nem ismerek-e egy Patkány becenevű csajt, mert egyszer poénból rákeresett a saját nevére Google programmal, és annak a csajnak a blogját hozta be, és ott azt írta, hogy ő az első nagy szerelme. Először nem esett le. Aztán szép lassan összeraktam ám a képet... Patkány becenevű csaj... blog... Komjáthi mint első szerelem... hűűűbasszameeeg, az én vagyok! Visítottam, és megmondtam neki négyszemközt, hogy az az én blogom, de az már régen volt, tizennégy éves voltam, fiatal és gyermek és stb... háromkor zárt Teke, fölmentünk hozzájuk. Valamikor hozzánkcsapódott az a szőke csaj, akit szegény Ric már négyszer lerázott, de szerintem azóta már ötödszörre is. De ez csak akkor esett le igazán, amikor felértünk Gergőékhez. Tiszta szép lakásuk van, nekem nagyon tetszett! Kaptunk enni, inni, rágyújtottunk, szóval dolce vita. És akkor megkérdeztem tőle valamit, amit soha nem tettem volna meg, ha nem lettem volna eszméletlenül behasítva még mindig: hogy nincs-e egy szabad szobájuk. Volt. Jelentettem Gábornak, hogy van szabad szoba. A többit a fantáziátokra bízom. Reggel negyed nyolckor haza is estem, de alig bírtam aludni valamit. Szombaton napközben hesszeltem meg takarítgattam, hatkor go ki Promi, találkozás Gáborral. Szar volt az idő, esett, meg minden, így felmentünk Tekébe. Ott beültünk a nemdohányzóba, ahol mindig egyből rágyújtunk. Dumáltunk, fáradtan néztünk egymásra, és boldogok voltunk. Aztán feljött Mikola Peti is, aki egy cédét hozott Gábornak, ezúton is köszi! Fél kilenc körül feljöttünk hozzánk, kis tévénézés, kaja, cigi, aztán meghallgattuk a lemezt, megpróbáltunk megnézni egy animációs filmet, de se a gép, se a DVD nem olvasta be, illetve a DVD az igen, de csak az első nagyjából kilenc percet. Na mindegy. Reggel kaja, aztán pihi, szóval végiglazultuk az egész napot. Ma már szép idő volt, sütött a nap, holnap újra látom, és megint érezhetem az illatát, teste melegét, és egyáltalán hogy velem van, és hogy mennyire imádom.