Köszi a kommentet, Zita, emlékszem még arra, amit akkor mondtál, csak valahogy olyan abszurdnak tűnik még most is, hogy pont ő... na mindegy. Már rájöttem, hogy semmin nem szabad meglepődni, ha ilyenről van szó. Mostmár tudom, hogy ő nem igaz barátom, messze nem az... arról az esetről meg annyit, hogy spongyát rá, szerencsére azóta rájöttem, hogy volt benne valami, hogy nem akartatok szólni, egy az, kettő meg hogy nem vagyok haragtartó, három: utána kibékültünk, és szerintem ez bizonyítja azt is, hogy nem csak haverok vagyunk, hanem barátok, ha szabad így mondanom. Egyébként most is tiszta stresszben vagyok, majdnem egész héten alig bírok aludni, mindig fölébredek este, és nehezen alszom vissza, forgolódok, de tudom, hogy ma már megoldódik minden. A stressz oka pedig az, hogy a mai estét ott töltöm Nagymányokon, és úgy be vagyok tojva, mint egy teljesen érintetlen szűzlány. Újabb tűzkeresztségen fogok átesni, és igen, félek!!! Na persze azért nem annyira, hogy megfutamodjak, csak hát a szerelem, az azért mégiscsak szerelem, aki már érzett ilyet, az pontosan tudja. Mert az odáig oké, hogy imádom, teljes szívemből, igazán, és örökké... de az most egy dolog... attól még teljesíteni tudni kell... meg egyebek. Anyáméknak már felvezettem, hogy ma este Bonyhádon bulizok, majd szombaton hazaszédelgek. Szerintem anyám vágja, hogy mi a dörgés, de hát most csak nem fogok az orrára kötni minden részletet! Na nem mintha olyan kíváncsiskodó lenne... szerencsére általában elég normálisan kezeli az ilyen helyzeteket. Amikor például megkérdeztem, hogy hol lesznek pénteken, visszakérdezett, hogy "miért, le kéne lépnünk itthonról?". Nem, azt majd csak jövő szombaton, de lesz még időm felvezetni. És áldd meg Uram, Lascsiknét is, hogy ötödik óra után hazamehetek irodalmat tanulni (höhö, ez fun!), és lesz időm készülődni, nem kell bent basznom a rezet a suliban háromig, és álld meg azért is hogy második óra után jöhettem most ide a könyvtárba netezni a mocskosul unalmas kabinet helyett. Akkor már áldd meg uram Sallainét is, aki megengedte ezt nekünk, és az egész tanári kart, ha mehetek a Best of Szakmunkásra. Kivéve Péterfinét, mert ő geci volt velem. Na jó, egye bassza, jó kedvem van, áldd meg őt is!
Péntek, az én napom!
2008.02.15. 10:43
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr216149622
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
todella kaunis 2008.02.17. 16:56:27
És áldd meg Uram Detot is, h mindenkit áldatni akar^^
zí 2008.04.12. 20:47:04
ohh, mindig is a választ kerestem a kommentemre és most találtam meg... ehh, de bamba vagyok... emlékszel, ami álmomat múlt héten meséltem? hogy megbántottalak és együtt sírtunk? szerintem még az visszhangzott bennem... hm, sokáig rágódok a dolgokon:S legalább tudom, hogy többször nem követek el ilyen hibát...:)
(ja, felvettelek a kedvencek listájára:))