Tegnap: elkúrtam. Nem kicsit. Nagyon! Nem tanultam reggel, délben, este meg számítógépeztem! Meg lehet magyarázni... de az írásbeli nyelvvizsgám nincs meg. Nyolc pont kellett volna. Szerencsére balhé nem lett belőle... végülis olyan segg hülye nem lehetek, hiszen a szóbelim viszonylag tök jó lett. Na mindegy. Legalább valamennyire  aludni tudok. Egyébként jó kedvem volt ma... amíg gyakszin át nem mentem boltba, ahol is negyed órát szerencsétlenkedtem a tejszínhab keresgélésével, mert eladó az sehol nem volt. Oké, mire nagy nehezen megtaláltam, és elvergődtem a pénztárig, már fizettem, mikor eszembe jutott, hogy három helyett négyet kell vinnem. Rendben, visszamentem, aztán a szokásos, Találka téri átjárónál rágyújtottam, onnan remek kilátás nyílik a könyvtárra. Herci még nem jött. Elszívtam a cigit, eltapostam a csikket, és elindultam... a bolt előtt már ott áltt Szaby és Dya (szakmunkásokra jellemző, hogy ipszilonnal írják a nevüket... de nekem meg ne prónálja senki úgy leírni a nevemet, hogy Szylwy!!!). Kérdeztem tőlük valamit, és akkor láttam meg a száguldó csodát a túloldalon, összekötött hajjal. Akkor megszűnt körülöttem a világ, örültem, hogy láthatom, úgy érzem, szerencsés vagyok... egészen addig a pillanatig, amíg Dya át nem üvöltött hozzá, hogy "HEEERCIII, HEEERCIII!!!". Én ránéztem egy pillanatra, majd gyorsan beugrottam az üzletbe, mielőtt meglát. Oké, ez hülyeség volt, már belátom... egyértelmű az egész sztori. Bent elkapott a röhögőgörcs, és megesküdtem, hogy Dyának ezért ki fogom tekerni a nyakát. Mikor visszaértek, elmeséltettem vele, hogy mégis szegény Herci hogyan reagálta le ezt az egészet. Aszonta, hogy mikor átkiabált neki, akkor odanézett, és utána lesett be a boltba. De hogy ő (mármint Dya) rögtön a kiabálás után elnézett és integetett egy másik irányba. Hát... szerintetek bevette? Szerintem sem. Na jó, talán. Egyszer már Reni is átüvöltött neki a túloldalra, amikor a bringájával bénázott... akkor én is kinevettem, sajnálom, de tényleg vicces volt, ahogy az úttest mellett a bokrok közt szerencsétlenkedik a biciklijével. Lényeg a lényeg: ha két héten belül nem mészárol le, akkor mákom van. Ha meg igen, akkor is, hiszen az ő szent kezei által vész el halandó lényem. Ez kicsit giccsesre sikeredett, de hát ilyen az élet... nem születtem költőnek. Kezdem várni már a pénteket... a képek egyébként egészen jól sikerültek, majd lehet, hogy teszek fel myvipre, de az még kicsit odébb van, mert CD-nem fogok kérni. Úgy ezeröt lenne felvételenként. Szóval ha két kép lenne csak a cédén, már az háromezer pénz lenne. Én meg nem vagyok kulák. Szóval szkennelés lesz, de hogy hol...? Na de sebaj, megoldom, megoldom, megoldom... Raga írta msn-en hogy ott lesz pénteken, jaj de jó! :))) Szüreti óta nem találkoztam vele. Mogyi sajna nem jön, pedig már ő is nagyon hiányzik. Kíváncsi vagyok, nagyon kíváncsi, hogy Zoli ott lesz-e. Szerintem már tényleg színtiszta közönnyel tudnék a szemébe nézni, és nem miatta fogom leinni magam a sárga földig, nem miatta fogom ordítani a Szerelmes Punk Dalát, ahogy azt már írtam párszor, és ami a legfontosabb: nem csinálok olyan hülyeséget, mint februárban, amire még emlékezhetsz, Drága Hű Olvasóm, szó szerint ittuk a levét! xD Bulinak jó volt, csak utána volt cinkes elrejteni. Mert Zoli nem törődött akkor velem, nem féltett, nem ölelt át, pedig még az ének is azt kérte... és azt nem is én adtam elő. Na mindegy. Beletaposok én még a lelkébe, nem amiatt, amit tett, hanem amiatt, amit nem tett, és amivel fájdalmat okozott. >:)