Egész jó nap, asszem. Suliból majdnem megint elkéstem, de aztán mégsem, mert a tanárnő is később jött be öt perccel, mint kellett volna. Sosem gond. Újabb két keritétel, amit Gergő nem tudott leírni, illetve le tudta volna, de inkább aludt. Utána el akarta kérni a füzetem, hogy lemásolja, de eszébe jutott, hogy ha megfeszül se tudja elolvasni az írásom. Mellesleg én sem az övét. Nekem meg mivel úgyis le kell gépelnem, felajánlottam hogy átküldöm neki emilen. Na ennek megörült, mondta hogy kapok érte egy doboz cigit. Hé, semmi sincs ingyen! Rávágtam, hogy ékszert, drágakövet, hitelkártyát is elfogadok... addig-addig alkudoztunk, míg a végén egy kis üveg vodkában egyeztünk meg. Kérdés hogy milyen kicsi üveg? Na mindegy, Gergő gazdag, én meg szorgalmas vagyok - már amikor. Meg hát ő az egyetlen olyan srác az osztályban (megjegyzés: az egész osztályban nyolc pasi van), aki akkor is hív cigizni, amikor nem akar éppen lejmolni. Egyébként meg ő is ad, ha nekem esetleg nincs cigim... szóval neki ingyen is elküldöm a tételeket, de ezt nem kell tudnia. Ő felajánlotta, én elfogadtam. Ennyi! Suli után lementem a parkba, de a központ felé kerültem egy kicsit, hátha megint szerencsém lesz... nem lett. Promiban már ott voltak páran: Iza, Ferke, Judit, Monsu, Csilla és Orsi. Velük dumálgattam, bagózgattam... amikor egyszer csak látom ám, hogy lent ki száguld el biciklivel? Igen. Csapot-papot otthagyva szaladtam le a macskakövön, amikor bekanyarodott a mozi mellett, úgyhogy futhattam vissza a többiekhez, hogy ne veszítsem szem elől. Mikor visszaértem, csak mosolyogtam... egészen addig, amíg Iza le nem fütyült neki egy jó hangosat. Abban a pillanatban belapultam egy ritkás bokor mögé, ha jól tévedek, akkor a szikla is takart. Mikor megkérdeztem, hogy felnézett-e a tyüfülésre, volt aki azt mondta hogy nem, volt aki azt mondta, hogy igen. Hát a futásomat ezer hogy látta, de ha mégse, akkor a trappolásomat hallhatta. Szerintem észrevett, és nyilvánvalóan van annyi esze, hogy összerakja magában a sztorit. Később kiültem a Coop elé Orsival, mert azt hittem hogy a Polipba ment netezni, de nem, vagy ha igen, akkor sietett. Itthon semmi extra. Állandó olvasóm, amit kérdeztél Csubi beleivel kapcsolatban: tudod, júniusban volt egy Prosectura koncert itt a Sporiban, utolsó tanítási napon (amikor Herci kikosarazott, nem is kicsit ), na akkor este én elvileg összejöttem Csubival. Később kiderült hogy ő ezt baromira nem így gondolta, és hogy ezt már Száraz Andival is eljátszotta. A vicces az, hogy ő mondta ki, hogy meg kéne próbálni együtt, aztán se kép se hang róla. Egy héttel később ugyan találkoztunk, akkor akartam is beszélni vele erről, de lelépett mint kurva a díványról. Legközelebb csak rockmaratonról kaptam hírt felőle: Zsiráffal újrakezdték. Igen, azzal a Zsiráffal, aki engem egy nagyon jó barátnőjének tartott, és tisztában volt azzal, hogy mi elvileg együtt vagyunk Csubival. Így hát amikor lementem én is egy szombati nap maratonra, kerestem Csubit, már a terv is megvolt (ha megtettem volna, már elég komoly merevedési problémával küszködne, de erről csak annyit, hogy Mogyitól akartam elkérni az acélbetétes bakancsát). Skata viszont elárulta, hogy aznap délben Csubi hazautazott, mert már semmi pénze nem maradt, és kocsival haza tudták vinni. Nem volt őszinte a mosolyom, de már nem haragszom se rá, se Zsiráfra. Sőt, neki kimondottan hálás vagyok... nem rajtam röhögött az egész park hogy hogy tudok vele szóbaállni egyáltalán a Paksos-befosós sztorit meg gondolom ismered... tényleg, ha jobban belegondolok, lehet hogy Zsiráf ezért ment át Pécsre tanulni. Persze már rég nincsenek együtt. Kacaj kacaj kacaj. Minden szál Pécsre húz... Barbi is odaköltözött a nyáron, nagyon hiányzik... ha egyszer ráér és én is és lesz pénzem, meglátogatom. Apropó Pécs! Nándi életjelet adott magáról, persze megint sikerült két-három emil után összekapnunk. Minden esetre én örültem neki. Igaz, hogy csak egy képpel kapcsolatban, amit említettem. De egyvalami nem világos: miért érdekli? Nem értjük mi meg egymást. De ha olvasod ezt, akkor tudd hogy hiányzol! Igen, képzeld! Hiányzol, még ha nem is hiszed el! Tudom hogy nem érdekel. Nem hibáztatlak érte, én ilyen vagyok, te meg olyan.