Hesszelés volt egész nap, de remélem holnap már jobb lesz: anyám meg tesóm is kizúznak a tanyára, és én egymagam lehetek itthon karöltve a takarítással, este meg elmegyek és jól berúgok. De kivel, kikkel? A társaság egy része Pécsen lesz, a másik Pakson Prosecturán. Na mindegy, megoldom. Egész nap kergették a fejemben egymást a gondolatok, de most semmi nem jut eszembe. Utálom az ilyen napokat. Mindenki lazul, de a felszín alatt mindenkiben ott van a feszültség és az idegesség, ami bármelyik pillanatban robbanhat. De legalább Lolácskával sikerült tegnap este dűlőre jutni, ha egyáltalán ezt nevezhetem annak. Egy hónap hosszú idő. De akkor elméletileg találkozunk. Kíváncsian várom. Kár volt elmennie a suliból. Hm, azon filózok, hogy holnap egy üveg vodkával a kezemben elindulok várost járni, valahol csak találok valami ismerőst, és ha nem is, legalább senki nem látja hogy egyedül részegedek le. A vasárnapot pedig egy az egyben végigalszom. Csak ne jöjjön haza a tisztelt család! Jövő héten meg már suli, apa születésnapja, zsongás, szaladgálás, ajándéknézés, ilyenek... szombaton pedig vééégre Fürge. Na akkor fogom magam igazán taccsra inni, addig kell kapnom ösztöndíjat is. Áronnal beszéltem valamelyik nap msn-en, kérdeztem hogy jön-e (hülye kérdés volt, naná hogy jön), a válaszához pedig hozzáfűzte, hogy nálunk fog aludni. Néztem egy sort, hogy ezt monst honnét vette... azt mondta, hogy megálmodta. Nekem nyolc, de hát nem hiszem hogy lenne belőle valami, főleg ha tesóm is velem jön, márpedig valószínű, mert Kittivel összevesztek úgy tudom, szóval Szedresbe biztos nem megy. Anyáék a tanyán ünnepelni fognak, oda sem megy. Itthon maradna? Gyanús. Viszont Hercilesre egyszer sem tudtam menni, bár valamelyik nap megint vele álmodtam, azt hiszem, nem írtam le. Kalocsára kellett mennem, de előtte Pécsre, és mivel nyár volt, hát elhatároztam, hogy nem adok ki pénzt buszra - bringával megyek! Pécsig el is jutottam, rendeztem az ügyeket, amikre már nem emlékszem, de valami haverjaim (sose láttam őket) a külvárosban (sosem jártam ott) azt tanácsolták, hogy ma már ne menjek haza Szekszárdra, hanem gyorsan Kalocsára, ott tudok majd aludni nagyszüleimnél. Hogy Pécshez Szekszárd sokkal közelebb van, azt nem figyeltem álmomban, elhajtottam hát Kalocsára, pedig már sötétedett, és Rozin nincsenek lámpák. Kalocsára érve délután volt (időeltolódás?), és valamiért a régi, Vörösmarty utcai házban laktak még mamáék, amit én teljesen természetesnek vettem (minden nyarat ott töltöttem gyerekkoromban, ejjj, a régi szép idők). Ahogy a kiskonyhától mentem befelé, láttam hogy valaki ül a kispadon, de az se papám, se mamám, se unokatesóm nem volt. Hanem ki, na kicsoda? Herci, de az arca valahogy más volt. Nem szóltam egy kukkot sem, inkább bementem, és aludni akartam, de nem tudtam. Feljött mama, és vele beszélgettem. Kérdeztem, hogy ki az a hosszú hajú fiú a teraszon, és azt válaszolta, hogy a szomszéd gyerek. Az utca másik oldalán laktak, a kocsmával szemben... ugyanaz a ház, ami ott áll most is, sőt még a kutya is ott volt: egy nagy kuvasz. Át akartam menni hozzá, csak váltani pár szót, de a pillantása a kertjükből mindent elárult: nem kíváncsi rám. Így hát vállat vontam, de ott maradtam a kerítésnél, és csak néztem, amíg fel nem ébredtem, amit nem tudok pontosan hogy mikor történt. Más álmomra azt hiszem, hogy nem emlékszem. Mások is hiányoznak, és fáj hogy elbasztam, mert igen, beismerem, én basztam el a hisztis természetemmel. Tökmindegy, nem számít. Ja, valamelyik álmomban Marilyn is benne volt, hát igen, ő is hiányzik. De ha ő inkább a füvet választotta, hát csinálja. Évekig legjobb barátok voltunk, most meg semmi... nekem ez valahogy nagyno abszurd! Fogalmam sincs hogy ki keverte meg a szart, néha már nem is érdekel, elvégre Marilyn nem egész három hónappal fiatalabb nálam, meg ismerem, okos srác, tudja használni az agyát, legalábbis amíg nem szívja el. Talán egyszer még megpróbálok egy békeüzenetet küldeni neki, ha másért nem, csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg képes eldobni mindent... ha ugyan még nem dobta el. De ha eldobta, fel tudja venni megint? Egyetlenegy kilátásom van ebből az egész szar helyzetből rövid távon, mivel megint hülye voltam: be kell rúgni. Nem kicsit, nagyon. Ugyanakkor elég sokszor jut eszembe a nyár is, amikor angolra jártam, Rizsa üres piásflakonokból felépítette Sziget 2007-et, persze mindannyian színjózanok voltunk... aztán amikor ki akartam taposni Csubi belét, mert mit képzel, kivel szórakozik, Rockmaraton amikor Mogyival lógtam, a nyári gyakorlat amikor csak utolsó nap láttam Hercit, mert végig zárva volt a könyvtár... zsúfolt egy nyár volt, de mégis volt benne valami jó, azt hiszem, a remény volt az. A remény és újváros, minden titkával együtt, a hűvös és árnyas parásztai utcák, szúrós szemű cigányok, lepukkant kis házak, füstös kis kocsmák... nem voltam nyugodt, azt tudom. Hiába Szekszárd az is, már valahogy egy egészen másik Szekszárd. De fogok én még arra menni, ebben biztos vagyok. Azt hittem, sosem fogom ezt mondani, de azért jó kis nyár volt ez. Még ha a rühes Zug végig be is volt zárva, és egész nyáron kettő, azaz kettő bulira tudtam elmenni: egy nap Pollen, egy nap Rockmaraton. Volt hogy fáztam, hogy megáztam, hogy meg kellett tennem amit soha többé nem akartam, sokat kellett tanulnom, és mindennek a tetejébe majdnem teherbe is estem (jövőre ha megtalálom Pollenen, kinyírom, de lehet hogy Pécsen keresem meg), de azért mégiscsak mosolygok, ha ez az egész az eszembe jut, és várom már a jövő nyarat, amikor végre kötelezettségek nélkül bulizhatok, lazulhatok, ésss... élvezhetem az életet. Ennyi jár. Megalakulóban van A Zegyéves Terv: Rockmaraton, amit már részleteztem, legalább egy hónapig járni valakivel, sikeres nyelv- és szakvizsga, nyáron kicsit elmenni melózni a pénz miatt, szép hosszú szárú acélbetétes bakancs, valami új frizura, és egy újabb mosoly kierőszakolása Hercitől. Egy évben egyszer egy mosoly belefér, nem? Én június óta annak örülök!