PatkányBlog

Asszem egész jó hétvégének nézek elébe. Szombaton kisszüret --> go fehérszőlő, jönnek rokonok. Apámék mondták hogy kik, de a vicces az volt, hogy még úgy is csináltak, mintha ismernem kellene őket. Könyörgöm, tudom hogy kik a nagyszüleim, ki volt a dédim (nyugodj békében), nagynéném, kuzinom, sőt még a távoliak közül is ismerek néhányat. Mindegy, este úgyis hazajövök, mert hát koncert, az azért koncert. Utána meg Detox. Hazajött. Hurrá! Az egész héten neki örülök a legjobban... tesóm is. Rivalizálás? Neeem.  Egy hónapig lesz asszem itthon, azt azért ki kell használni, szerintem ki is lesz használva, utána két hétig gyalog járok. Aztán ott van az én kis hősszerelmes Gáborom, akin még mindig nem tudok kiigazodni, de nem gond, annyira nem érdekel, hogy foglalkozzam vele. Anyámat még mindig a hülye hangulatai vezérlik, egyszer tényleg megfojtom álmában. Aztán ott van az én egy szem tesóm, akivel az a legjobb, ha napi max fél órát vagyunk együtt, mert annyi idő elég ahhoz hogy körbeudvaroljuk egymást, de viszonylag kevés, hogy összevesszünk. Na persze mikor hogy. Indul az iskola. Azt nem is bánom. A gyakorlatot, na azt igen! November végén nyelvvizsga, és megint ott vagyok az elején: fáradt leszek és nyűgös, és legszívesebben egész nap csak aludnék. Nem lesz ez így jó, de nem baj, megoldom, megoldom, megoldom...